2014. június 28., szombat

Ki kérte még segítségedet hasztalanul?

Legkedvesebb Mária-imádságom soraival az egyik legkedvesebb Mária-kegyhelyemen. A múltkori zarándoklatunk igazi úti célja Máriabesnyő volt, az útba nem eső Ráckevét csak azért vettük bele, mert látni és megmutatni akartuk.

A mondás ugyan a hónapok első szombatjaira érvényes, hogy ezeken a napokon - mert az elsőszombat a Szűzanya napja - legalább egy pillanatra mindig kisüt a nap (ha eszembe jut, megfigyelem, igaz! :) , mert ez a Szűzanya mosolya, de úgy látszik, helyhez is kötött. Az addig borongós, esőbe hajló napon (vissza lehet nézni a képekről) Máriabesnyő szikrázó napsütéssel fogadott, és ki is tartott ebben egészen estig, amíg ott voltunk.

Sokszor és sokakkal jártam már ott, kedves emlékek fűznek oda. Mindig megérint csöndje, bensőséges áhítata, annyi sok kérést és hálaadást őrző falai. Jó újra és újra visszatérni.

Mintha festve lenne







A főoltár


A kegyszobor

A kegyhelyet a kapucinusok gondozták
Szent Pió atya képe (bár ő nem itt élt)



2014. június 22., vasárnap

Nyáááár! :)

Igen, elértük! Szinte hihetetlen, hogy ennek az évnek (tanévnek)  is eljutottunk a végére. Azért csak most, mert nálunk a templombúcsúval - amit ma ünnepeltünk - fejeződik be minden. Innentől nincsenek programok, órák, nem kell heti hírlevelet írni, szabadságra megy minden és mindenki. Nagyszabású itthoni rámolási tervek, béke, nyugalom, pihenés... (kac....kac....kac - hallok egy hangot két emelet távolságból :) de most tényleg így lesz. Még a táborba se megyek el, de ez nem egészen önkéntes elhatározás, egyszerűen nem engedtek el szabadságra, mert a munkahelyen nem tudják, hogy mától kitört a nyáááár!
Egy pár évvel ezelőtti balatoni nyaralás képeivel örülök neki:




2014. június 17., kedd

És megint Esztergom

Ritka az olyan év, hogy valami okból ne jutnék el Esztergomba. Szombaton pap- és diakónusszentelésen jártam ott. Az öt szentelendőből négyet személyesen is ismerek, meghívót is küldtek, autót is találtam, amelyik vitt-hozott, minden arra mutatott, hogy ott legyek. Szeretem ezt az ünnepet, az egyházmegye ünnepét.

Igaz, utoljára '76-ban voltam ott papszentelésen, ami akárhogy is nézzük, kis híján negyven év. Akkor csapatostul mentünk, buszon zsúfolódva, hiszen közülünk valót, velünk fölnőtt, nálam pár évvel idősebb társunkat szentelték. A mise után fölmászhattunk a közönség előtt akkor még meg nem nyitott, borzasztóan kanyargós 417 csigalépcsőn a Bazilika kupolájába - persze, vissza is kellett jönni ugyanott, de ez az egész nem jelentett problémát - és a kupola erkélyéről néztük a messzi világot és a Mária Valéria-híd roncsait.

Most, a szentelendők egyike a gimnáziumi padtársnőm fia volt.., a mise után pedig eszembe se jutott nekiindulni a lépcsőknek, (helikopteres mentést kellett volna kérni már valahol az alsó harmadában :), a körerkélyre való kimenetnek pedig még a gondolatától is szédülni kezdek. Viszont hazafelé átgurulhattunk a hídon, hogy onnan is ránézzünk a városra. Így változik a világ, no, meg talán én is. Vagyishogy öregszem?

De a szentelés ugyanúgy a szívemig ért. "Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned" - hangzik a szertartás egy mondata. Tegye teljessé, őrizze és áldja meg őket, ha már Neki adták az életüket!


2014. június 15., vasárnap

Június 16.

Azon a héten éppen táborban voltunk a gyerekekkel. Aznap délelőtt ők kint játszottak az udvaron, mi pedig, hárman, felnőttek, egy kisrádión hallgattuk a szobában a közvetítést. Hallottuk a nevek sorolását, aztán egy ismeretlen fiatalember beszélt. Beleborzongtunk, amiket mondott. Ki szabad ezt mondani?

Édesapám és a húga egy-egy szál virággal ott voltak a téren.

Huszonöt éve történt...

Hétfőn, reggel, ahogy  megyek majd dolgozni, talán leteszek egy szál virágot Nagy Imre szobránál. Az ő emlékükre is


2014. június 9., hétfő

Pünkösdi búcsú

Sváb-hegy, Németvölgy - magukért beszélnek a kerület városrészeinek nevei. A Budai Vár visszavívását követően telepedtek meg itt a svábok, és a Hegyvidék híven őrzi a hagyományokat. Több évtizedes múltra tekint vissza a pünkösdi Sváb búcsú, ahova a délelőtti - még kibírható időben - mi is kilátogattunk. Zene, tánc, ének, vigasság, vásári sokadalom, nyár, ünnep, napfény, egy kis fényképezős játék - és mindez csak jó tízpercnyire tőlünk, lehetett volna kihagyni? Csak a sülő kolbász - vagy ha már sváb búcsú, a wurst - illatát nem tudja visszaadni a blog :)


A Vecsési Fúvószenekar, a középső fuvolistát már táncba is vitték

Egy trombitában a világ (még én is)

És ő mit szólna hozzá? Milyen történetet kerekítene mellé?

Hangulat a hegyen, zöldben, virágban


Fellépésre várva a soroksári táncosok

Őszinte öröm


Meg se mozdul, úgy hallgatja :)


2014. június 8., vasárnap

2014. június 5., csütörtök

János vitéz városa

Még mindig Ráckeve. A város büszkesége, hogy szülöttje, bizonyos Horváth Nepomuki János huszárkapitány alakja és története szolgált Petőfi János vitézének mintájául. A hős huszárkapitány ott nyugszik a ráckevei temetőben, a város pedig díszkutat állíttatott emlékére, ottjártunkkor pedig éppen a János vitéz Napokat tartották, ami úgy tűnt, évről-évre visszatérő rendezvény.

Ráckeve barátságos, nyugodt város. Egyszer megérne több időt is a mostani rövid látogatásnál.

János vitéz kútja



A katolikus templomot az 1994-es felújítás óta a neves helyi festő, Patay László freskói díszítik


Egy kisangyal azért ottmaradt, divatos szóval ott figyel :)

 

Szerencsére, földszintes város

Az impozáns Városháza a millennium idején épült


És ami nélkül nem búcsúzhatunk a várostól: a híd és a Duna

2014. június 2., hétfő

Kívül az időn

Ráckevén jártunk szombaton. Ahogy az ember belép a Szerb Porta (templom, harangtorony, paplak) kőfallal körülvett udvarára, egyszerre mintha kiszakadna a jelenből. Az időtlenség érzete fogja el. A templom 1478-ban épült és az ország egyetlen gótikus ortodox temploma. Az udvar csöndje, az épületek tiszta egyszerűsége, a templom félhomályában lassanként kibontakozó ikonok régi szentjei... mind-mind a békesség, az állandóság jelei. Marasztalón fogad magába ez a világ.
Kicsiny nyáj a ráckevei szerb gyülekezet, összesen nyolcan tartják a hitet, egy szerzetes szolgálja velük az Istent. Itt ez is így van rendjén.
















Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...