2015. március 31., kedd

Keresztút

(Vers: Szedő Dénes OFM, a képek a zarándoklaton készültek, de most nem az én felvételeim.)


Az Ecce homo ív, 
a hagyomány szerint innen indult Jézus keresztútja, 
itt állt az Antonius-erőd, amelynek udvarán Pilátus elítélte.


I.
Futsz az Úrtól hasztalan:
áll előtted szótalan. 


 

II.
Élet fáját ölelem:
erős, mint a szerelem.

 
III.
Kereszt súlya malomkő:
földi ember esendő.
 
A stációk hagyomány szerinti helyét 
kis kápolnák jelzik.
3. állomás Jézus elesik a kereszttel





IV.
Szerető szív valahány,
egytől egyig mind anyám.

 

V,
Gyönge karral gyámolíts,
igaz szívvel felüdíts.
 

5. állomás Cirenei Simon segít Jézusnak 
a kereszthordozásban


 
 
VI.
Vérben ázott arcomat
jegykendőül elfogadd.
 

VII.
Másodízben bukom el.
Terhem elnyom s fölemel.



VIII.
Élő fába fejsze vág,
mit remél a száraz ág?

 

IX.
Hegytetőn, hol nincsen út,
elnyúlt testem ingyen Út.
 


 Via dolorosa - a fájdalom útja





X.
Mért csupán az ingem kell?
Ölts magadra Engem fel.
 


XI.
Vas-szögekkel veretem.
Aki gyűlöl, szeretem.
 


XII.
Föld is, ég is elhagyott,
két lator közt lankadok.
 


 Az oltár alatt a Golgota sziklája, ahol a kereszt állt






   XIII.
Megfeszített Istened
szép szelíden ölbe vedd. 

Az a kő, a Szent Sír-bazilikában, 
amelyre a hagyomány szerint
Jézus testét helyezték.
 
 

 XIV.
Földbe tér a búzaszem:
kicsírázik csöndesen.


2015. március 29., vasárnap

Virágvasárnap

Magától értetődő, hogy számomra az idei nagyhét és húsvét a szentföldi zarándoklat jegyében telik, mert minden eseményét tudom mihez kötni.

Ma, Virágvasárnapon, egy érdekes képet mutatok, egy képregényből, amit egy könyvesboltban vettünk. Jézus életét mutatja be, mégpedig úgy, hogy a rajzok mögött mindig az eredeti helyszín a háttér. Nem bántó az ábrázolás, legfeljebb csak nekünk, felnőtteknek szokatlan. Bár a tízéves tanítványaim véleménye is megoszlott, lévén, ők Képes Bibliák és hittankönyvek klasszikus rajzain nőttek föl. De úgy éreztem, így jobban érdekli őket a helyszín is, és kevésbé untak rá, mintha csak képeket vetítettem volna. Ami viszont kivétel nélkül mindenkinek (nekem is) tetszett, és ami miatt alig várták a következő képeket, az a bárányka és a kismadár volt. A füzetben, Jézust - születésétől kezdve - minden egyes jelenetben végigkíséri a kisbárány és a madárka, mindig azonosulva a történéssel, kedvesen, kifejezőn. Mintha mi lennénk ott - mondta az egyik gyerek, pontosan ráérezve a kis jószágok szerepére.


Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!

2015. március 24., kedd

Hajdanán

Még mindig a múltheti országjárásomból egy kis gondolkozni- és néznivaló: szinte szürreális felvételek a valamikor jobb napokat látott almásfüzitői állomásról, amíg a vonatra vártam. Nagy állomás, sok vágánnyal, komoly állomásépülettel (még bisztró is volt benne, árulkodik a felirat), az állomás előtt többmegállós, kiépített buszforduló. Műszakváltáskor tömegek jöhettek a gyárba, és utaztak haza, az ipari szállításhoz is kellett a sok sínpár. Most kihalt, lepusztult az épület, a pénztárablakok bedeszkázva, kívül-belül egyetlen pad se. Ha vonat érkezik, kijön a pirossapkás forgalmista és elindítja, ennyi ma az élet.

Furcsa ország vagyunk...

Mintha az idő se lenne


 Fekete-fehérben


Csönd

Perspektíva?

2015. március 22., vasárnap

Állapotjelzők

A Facebookon mindenféle fejecskékkel be lehet jelölni, hogy az illető most éppen hogy érzi magát. Érdeklődéssel és kicsit furcsállva szoktam figyelni, ahogy ismerőseim sorra teszik be ezeket, hogy például izgatott, nagyszerűen van, meglepett és a többi....

Hát akkor lássuk az elmúlt hetemet ilyen állapojelzőkkel, mindegyikhez tessék odaképzelni - jobb híján - az én fejemet:

Megvolt az elsőáldozásra készülők első gyónása, mindig szeretem látni örömteli, felszabadult arcukat - boldog

Megtartottuk a nagy, teljes közösségnek szóló szentföldi beszámolót, jól sikerült, nem maradt bennem még és ha - fáradt

Egy napot utaztam is a héten, jólesett kimozdulni, kiszakadni az őrületből - felfrissült

Ettől függetlenül a hét végére sikerült jól megfáznom, köhögök kutyául, és ez csak a kezdet - beteg

Megint nem tudtam itthon folytatni és befejezni a rámolást - elkeseredett

De azért egy-két dolgot kedvem szerint átrendeztem - elégedett

Dolgoztam - mindent kibír

Ez volt a hét, mondták régen a tévében, meghajolva..


2015. március 18., szerda

Szabadnap

Millióegy túlórám összevonva egész napokat tesz ki, úgyhogy ismét kivettem egyet és nekilódultam az országnak.

"Tavasz van! Gyönyörű!" - mondja József Attila, és mondom én is. Hirtelen bontott rügyet, virágot a tavasz, vagy talán itt, a városban nem venni észre. Jó volt kimozdulni, jó volt utazni, és mindig jó a Dunát látni. Megnyugtató, békességes. Olyan, mint ez a nap is volt.

Tavaszi színek, fák, virágok


A Dunánál - hogy a bevezetőnél maradjak

Harsogó zöld

Egy kis földtan a vonatablakból

Mielőtt még valaki megkérdezné: vonattal a Szári-medencén át, aztán busszal Esztergom felé a Duna mentén.

2015. március 15., vasárnap

48-ról

Közkívánatra - amennyiben Klári felkérését a köz óhajának tekintjük, amelynek szívesen teszek eleget - most beteszem a 2006-os erdélyi út beszámolójának egy aktuális részletét, aminek időszerűségét a mai ünnep adja.

-- Lészen ágyú!
Így talán nem ugrik be rögtön, de ha azt mondom, hogy rézágyú és fölvirágozva, akkor sikerült minden olvasónak egész napra a fülébe csempészni a dalt, ahogy én is jártam, amikor Kézdivásárhelyen Gábor Áron emlékét kerestük. Keresni nem is kell nagyon, hiszen büszkék rá, emléktábla, szobor, utca, tér, múzeum, a líceum, mind róla beszél.

A híres mondat azonban nem itt, hanem Sepsiszentgyörgyön, a Honvédelmi bizottmány ülésén hangzott el 1848. november 16-án. "Amikor Puchner, császári tábornok, feltétel nélküli megadásra szólította fel Háromszéket, Sepsiszentgyörgyön népgyűlést tartottak Háromszék honvédelmi bizottmányával. Meddő viták hangzottak el, a fegyver és lőszerhiány elkeseredést váltott ki, reménytelen volt a helyzet. Már úgy nézett ki, hogy a megadás következik, amikor a hátsó sorokból Gábor Áron szólásra emelkedett. " Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lészen ágyú!"
Legendás szavai a jelenlevők óriási lelkesedését váltották ki. Háromszék népe elhatározta, hogy fegyverrel védi meg szabadságát, és megszervezték az önvédelmet. Gábor Áron első ágyúit a hídvégi ütközetnél használták eredménnyel. A székelység megnyerte a csatát!

 Gábor Áron emlékműve Kézdivásárhely főterén

Gábor Áron tanult ember volt. Katonaidejét tüzérként szolgálta le Kézdivásárhelyen, aztán Gyulafehérváron, majd a bécsi katonaiskolában folytatott katonai műszaki tanulmányokat, különösen a fegyvergyártás, ágyúöntés érdekelte. Kitanulta az asztalos szakmát is, afféle székely ezermester volt.                                        


A legendássá vált pillanatot azonban hosszas előkészítő munka előzte meg, majd ezt követően is komoly összefogással sikerült a tervet megvalósítani. Thuróczi Mózes kézdivásárhelyi harangöntő állt mellé, a műhelyét is rendelkezésre bocsátotta. Félév alatt összesen 64 ágyút öntöttek.

Gábor Áron tevékenységére Kossuth is felfigyelt, és kinevezte az erdélyi hadi gyárak igazgatójává. Így a lőporgyártást és a golyóöntést is ő szervezi meg, utóbbit a fülei vashámorban, és ő látja el felszereléssel Bem hadtestét. Ennek később tüzérparancsnokként az őrnagya lesz, mert Bemnek szüksége volt ágyúhoz értő szakemberre. Így érte a halál is, mindössze 34 évesen, a kökösi csatában az osztrákok ágyúgolyója sebezte halálra. Felesége, egy moldvai román asszony, hűségesen mellette volt egész vállalkozásában, még a csatától se maradt távol.

 
A Gábor Áronról szóló népdal a szabadságharc idejénél jóval később keletkezett. Ezt a dallam elemzése alapján állapították meg a zenetudósok, mivel az "minden elemében a 20. század elejére megszilárdult új magyar népdalstílust képviseli". 
Az első változatot Mathia Károly jegyezte le 1941-ben Csíkszentdomokoson egy 12 éves fiútól. A dal főleg azután lett népszerű, hogy az első kiadás nyomán hamarosan számtalan más kiadványba, köztük a tankönyvekbe is bekerült a Mathia Károly által gyűjtött székelyföldi változat.
A dallam minden népzenei dialektusterületen meglehetősen egységes. Gyakori a dallam hangszeres zenei felhasználása. A hangszerjátékosok leginkább lassú, illetve középgyors csárdásnak játsszák a dallamot, mint például az alföldi citerások, vagy a kalotaszegi zenészek. Kalotaszegben az élő tánchagyomány kísérődallamaként maradt fenn. Bogártelkén lakodalomban, bálban a 70-es években  még táncoltak rá. Kallós Zoltán 1977-ben egy bálban vette magnószalagra Boros Samu és a szomszéd Egeres falu cigányzenészei előadásában egy bálban.

 Egy megmaradt rézágyú a helyi múzeumban

Gábor Áront vasmunkához, öntéshez, gyárhoz közeli édesapám révén mindig szerettem, csak éppen semmit nem tudtam róla, most bőséggel pótolhattam.
Hazai emlékműve is van, ami - most már - félbetört életét is jelképezi számomra. De aranyló ragyogásában benne van a székelyek elpusztíthatatlan hite, mindent leküzdő élniakarása is.

 Gábor Áron emlékműve a II. Szilágyi Erzsébet fasorban, a nevét viselő utcánál

Ui. Ma is ugyanígy mondanám el. Csak talán a fényképezéssel már ügyesebben bánnék. Vagyis: vissza kell menni Kézdivásárhelyre! Sokan kérdezik mostanában, hogy mennék-e újra a Szentföldre, visszavágyom-e? Nem, oda nem, az így volt teljes. De Erdélybe! Bármikor, azonnal.

2015. március 11., szerda

Mikor térsz meg?

Tegnap hittanon a a gyerekeimnek - az óra témájához kapcsolódva - bevezetőként egy jó pár évvel ezelőtti emlékemet meséltem el. Nekik tetszett, felidézem itt is.

Erdélyben jártunk ismerősökkel és családoknál laktunk, én idősekhez kerültem. Amikor egyik este a többiekkel még sétálni készültem, egyszerre csak megkérdezi a néni: - Mikor térsz meg?

Azt se tudtam, mit feleljek, ezt így, egyenesen, bele a képembe. Hümmögtem, hammogtam, hogy, hát, igen, persze, de én most nyaralok, meg minden...
Értetlenségemet és zavaromat látva aztán csak kibogoztuk, mit is kérdezett valójában: Mikorra jövök haza?

Nevettünk a félreértésen, mint utána is sokszor, amikor kiderült, hogy mégse ugyanúgy értjük az egy nyelvet.
Pedig teljesen igaza volt, igazuk volt: megtérni az visszaérkezni egy útról. Mondjuk, egy nem jó útról visszaérkezni a kiindulóponthoz....

Innen már simán lehetett órát tartani.


2015. március 8., vasárnap

Megvilágosodás

Rájöttem, mi a rend.
A rend, amiben jól érzem magam. Mert a rendetlenségben nem jó lenni. Sem környezetben, sem kusza, zsúfolt programokban, sem pedig nem egyenes gondolatokban. Az emberekkel kapcsolatban még gondolkoznom kell, hogy is van ez, hiszen a rend előbb említett fajtáit meg tudom teremteni magam körül, magamban. A többi ember azonban nem szabadon választott műfaj. Itt talán az lehet a választóvonal, hogy vannak, akikkel együtt lenni pici mennyország, és vannak, akikkel nincs meg ez a békesség. Mert a békesség is rend, a világ rendje.

Hát, ilyesmik forognak a fejemben, így, egy napsütéses vasárnap délután.
Akkor most elmegyek sétálni, hogy kijárjam őket :)

2015. március 7., szombat

Hiánypótlás

Amikor tavaly november végén egyszercsak elrepültem, befejezetlenül maradt a felföldi zarándoklatról szóló beszámoló, és pont az úticél, a legszebb látnivaló maradt el: Garamszentbenedek.
A bencés kolostort 1075-ben alapította I. Géza király, a templom és a monostor gótikus átépítése a XIV. században történt. Az évszázadok harcai során számos alkalommal cserélt gazdát, tűzvész is pusztította, de mindig helyreállították. Nevezetessége a garamszentbenedeki Úrkoporsó, amelyet a templomot az 1881. évi tűzvész után helyreállíttató Simor János hercegprímás Esztergomba vitetett, és ma is a Keresztény Múzeumban látható. A templom gyönyörű, és nem is túlságosan rossz állapotú. Elhagyatottsága és környezetének sivársága miatt azonban olyan megrendítő, amit szavakkal nem is, talán csak a képekkel lehet elmondani.Éppen ezért most a szokásosnál több képet mutatok.
A képsorozat a fotóalbumban látható.




 


2015. március 3., kedd

Megcselekedtük, amit...

A lényeg: Itt fekszünk, vándor - kinyúlva.

És holnaptól fél ötkor fogok hazajönni,  Mindennap!!!!!


Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...