2015. április 27., hétfő

Én vagyok én, te vagy te

Nem, nem a mondókát folytatom, most filózás következik, aki nehezen viseli, ugorgyék!

Múlni alig akaró köhögésem miatt, amivel két átdolgozott hét után, pénteken délután, már csak lementem az orvoshoz, azt tanácsolta a házias doktor, hogy nem tilt ugyan el a kimászkálástól, de próbáljak meg a hétvégén otthon maradni. Szót fogadtam, a muszáj-körökön kívül ki se bújtam, és valóban jobban is lettem, mire letelt a szombat-vasárnap.

Ahogy itthon ténferegtem, odáig jutottam, hogy elkezdtem visszafele olvasgatni a saját blogomat. És ekkor ért az örömteli meglepetés: én néztem vissza belőle magamra!
Nem is elsősorban az eseményekre ismertem rá, hanem a gondolatok, a hangsúlyok, a témák, a kifejezésmód - rájöttem, hogy ez tényleg én vagyok! (Vagy ha nem én lennék, akkor egy hozzám nagyon közelálló rokonlélek :)
Ennek vállalni tudom minden szavát, bejegyzését, a meg nem írtakat is, amiket csak én tudok.

És ezzel a felfedezéssel helyre került és lezárult bennem egy - ha nagyon a háttérben is - de régóta motoszkáló gondolat, amit a bloggerek tízparancsolata így fejez ki: Felebarátod blogját ne kívánd! Vagyis ne akarj szebb, okosabb, népszerűbb lenni, mert úgysem állna jól, és hosszútávon nem is működne, mert nem volna hiteles.
Maradok ugyanígy (ugyanilyen?).

És pontosan tudom, hogy mélyenszánthatok én itt akárhogy, akkor is mindenki a köhögésre fog tanácsot adni :D


2015. április 22., szerda

Tempora mutantur

Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, sok egyéb hiányzó adottságom, készségem kárpótlásául ajándékba kaptam ezt. Soha gondom nem volt vele, még örömömet is leltem mindig a nyelvtanban.

Manapság szívesen olvasgatom az Anyanyelvápolók Szövetsége honlapján közölt írásokat, és lelkesen oldom meg az időnként megjelenő helyesírási kvizeket is, általában jó eredménnyel. Az egyik kérdésnél most is magabiztosan jelöltem meg az általam jónak tartott választ:

Hogyan írjuk helyesen?

szántó vető ember
szántó-vető ember
szántóvető ember

(Fél perc gondolkodási idő, utána lehet továbbolvasni :)

Aztán az eredménynél jött a döbbenet! A ma érvényes, helyes írásmód: szántó-vető ember!
Itt valami merénylet történt! Hogy a helyesírás és a helyes beszéd nem valami mindenkor érvényes etalon, azt azóta tudjuk, amikor boldogult Lőrincze Lajos tanár úr egy vasárnapi ebédnél, ízes szavával az Édes anyanyelvünk-ben elmagyarázta, hogy nem baj, ha az ikes igét nem aszerint ragozzuk, ahogy azt kell, mert sokan nem tudják már így használni. Ez volt az első dolog, ami megrengette a világképemet. A második, sokkal-sokkal később, az 1-jén bevezetése volt, ellenálltam, ameddig tudtam. És most a szántó-vető.... - nem, ezt én nem akarom!

Tempora mutantur, et nos non mutamur in illis.

2015. április 19., vasárnap

Átirányítás

Ha a meghitt olvasói körben akadna olyan, aki még nem tudna arról, hogy van egy másik blog is, amit néhányan, virtuális és valós ismerősök írogatunk, akkor most megosztom vele ezt a titkot.
Íme, itt is lehet olvasgatni.

A változatosság kedvéért most éppen tőlem egy írást, jó hosszú, úgyhogy erre a hétre érjétek be ezzel.
Aki itt is, ott is, attól most bocsi.


2015. április 13., hétfő

Újra Máriabesnyőn

Az elsőáldozásra készülő családok szokásos zarándoklata úticéljául idén Máriabesnyőt választottuk. Minden évben másokkal megyünk, lehetne mindig ugyanoda is, de magunk miatt szoktunk évente új helyszínt keresni.
Szép nap volt, az időjárásra igazán szavunk se lehet.

A múltkoriban egy ismerős rám talált a Facebookon, és miután körbenézelődött az oldalamon, megírta, hogy látom, ügyesen fényképezel (kössssz :) de úgy látom, csak növényeket és tájakat szoktál.
Ó, dehogy! Csak éppen az embereket és a gyerekeket nem teszem ki a netre. Úgyhogy a mostani képekhez is (amik egy zarándoklathoz talán kicsit rendhagyók) tessék odaképzelni őket :)







A kegyszobor megtalálásának jelenete és a templom építésének megkezdése az oratórium falán









2015. április 12., vasárnap

Az egész hegy virágba borult gyönyörűség.
A buszon ülve, miért fut át rajtam, hogy látok-e még tavaszt, vagy most kell betelni ezzel a szépséggel?

Holnap munka, élet, óra, minden ugyanúgy.

Egy röpke gondolat.

2015. április 10., péntek

Máról

Inkább nem mondok semmit.
Vagy legfeljebb csak a két csigáról a viccet.
Két csiga araszol az autópálya szélén. Megszólal az egyik:
- Át kellene menni a másik oldalra.
- Oda? Oda születni kell.

Na, így járt ma délután, aki Pesten dolgozik és Budán lakik. Én elismerem, hogy szegény embert és szegény várost az ág (és a repeszgránát meg a kamionbaleset) is húzza, de ez...

De legalább szép idő volt :)


2015. április 7., kedd

Reggelek és tavaszok

A múlt héten, egyik reggel fél 7-kor mentem dolgozni, és ki korán kel, megkapja jutalmát. Hihetetlen fények lettek egyik percről a másikra, a legfurcsább pedig az volt benne, hogy ahogy egyik pillanatban beragyogta a várost, ugyanúgy - minden átmenet nélkül - egycsapásra vége lett, és szürke reggel maradt utána. Nyilván, ahogy a szélben a felhők mögül kilesett a Nap. Én meg éppen jókor voltam jó helyen, a kedvenc villamosmegállómban, és csak annyi időt hagyott, hogy jobbról-balról elkapjam a pillanatot.
És tényleg semmi photoshop, ez ilyen volt!

  
 És tavasz, tavasz, tavasz..., ez már itthonról, a hegyen, napközben, a húsvétból, hogy örüljünk :)
Magnólia azaz tulipánfa az egyik ház kertjében. Hűségesen kihajt minden évben.







2015. április 4., szombat


A HÚSVÉT ÖRÖMÉT


és a feltámadt Jézus békességét
kívánom minden kedves Olvasónak!



Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...