2016. május 28., szombat

Hősök napja

Magyarországon 1917-ben emlékeztek meg először május utolsó vasárnapján az elesett katonákról. Érthető is volt, hiszen akkor javában tartott az I. világháború, sok magyar áldozattal. 1924-ben pedig már törvénybe iktatták, hogy május utolsó vasárnapja a Hősök napja. 1945-ben egy tollvonással eltörölték ezt az emléknapot, és betolták helyére a gyermeknapot, hogy teljesen elfeledtessék.
A rendszerváltás után újra szabadott emlékezni, 2001 óta pedig ismét törvény rendelkezik az ünnepről.

A kerületben eléggé aktív és népszerű Hegytörténeti Gyűjtemény (persze, benne vagyunk, még kitűzőnk is van) ehhez kapcsolódva a Farkasréti-temető katonai parcelláiba hirdetett vezetett sétát. A vezetők a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodájának munkatársai voltak, három fiatal katona. Alapos felkészültséggel, tiszteletteljesen beszéltek az ott nyugvókról, és általában a hazai hadisírgondozás és az idegenben eltemetett magyar katonák sírjainak, temetőinek helyzetéről. Akiknek a sírjainál most megálltunk, és ismertették a hőstetteiket, mindig, mielőtt továbbindultunk volna, néma főhajtással egy nemzetiszínű szalaggal díszített mécsest gyújtottak. Megragadott ez a gesztus, és az egész hozzáállásuk, érezhető volt benne az őszinte, - régies szóval - bajtársi tisztelet, és számomra ez egyszerre folytonossá tette a történelmünket. Nem vész az el, nem kell félteni.

A katonai parcellák első sírja. A farkasréti katonai temető érdekessége, hogy már a kezdettől nem bontották meg tiszti és legénységi részre, tábornok, közlegény, hadapród ugyanazon parcellákban nyugszanak.

Ha elszáradt is a virág, sok síron látni, hogy van még, aki kijár oda. És a mécses...


Békeidőben, a 20-as években halt hősi halált a főhadnagy, az ezrede állíttatta a síremléket.

Persze, nem mindegyik sír van jó állapotban, nagy a temető. Nemzetiszínű szalaggal azok a sírok vannak átkötve, amelyeket diákok hoztak rendbe. A középiskolások 50 órás kötelező önkéntes szolgálatának keretében hadisír gondozásra is lehet jelentkezni, sok iskola küldi erre (is) a tanulóit.


Minden korosztályból jöttek érdeklődök.



II. világháborús sírok. Van a parcellában köztük olyan is, amely csak a család által állított síremlék, mert a katona a Don-kanyarnál van eltemetve.

Amit nem gondoltunk volna: belövések nyoma két helyen is az egyik síremléken. '44-ben a temetőn belül  is folyt a harc. Igen, ismert, hogy a kerületben a vasúti vonal, a Vár, a Vérmező (repülő leszállóhely és egy hadiüzem miatt jelentős harcok voltak, de, hogy még a temetőben is!




A séta vezetői

Akiknek nem volt sírkövük, vagy valahol megtalálták őket, és most tudják méltó módon eltemetni, nekik ezt a hármas halmot jelképező, egységes. mai sírkövet állítják.

Amit meghallgattunk, annak manapság már mindennek utána is lehet nézni.
Hadházy Amdrás százados hőstettéről itt olvashatunk.


Hogy ebben a napsütéses, madárcsicsergéses, nyárra hajazó májusban ez az egész beszámoló valakire nyomasztóan hatna? Az én lelkemet nem megülte, inkább fölemelte. Próbáljátok olyan szemmel és szívvel olvasni!


2016. május 22., vasárnap

Buda alján, város szélén...

nem az öreg néném lakik ott, hanem, bizony, én, és ez a helyzet rengeteg élményt kínál. Például mostanában, amikor tobzódnak a vadvirágok, igazi mezei feelinget, mit nekünk nagyváros!


még az igazi ágyásba is beküzdi magát és ott mosolyog :)

Aztán, egyszer csak, mire ébredtünk? Hogy elkészült a Széll Kálmán tér! Nagy dolog ez azoknak, akik végigszenvedtük az átépítés minden fázisát. Most barátkozom vele...


még szökőkút is van tejszínhabbal :)



Ha pedig kicsit beljebb merészkedünk a város fele, akkor esteli órán játszadozhatunk a Parlamenttel. Amik fényes pontok rajta, az a lemenő Nap csillogása, az fogott meg (de megette a fene azt a képet, amin el kell magyarázni, hogy mit látnak :(



Biztos máshol is jó lakni, de a világ közepe csak egy helyen lehet!
Kivéve, ha egy elég nagy közepet jelölünk ki :)


2016. május 16., hétfő

Jártam-keltem

A zord idő ellenére teljesítettem a kötelező és a fakultatív programokat.

Szombaton (fakultatív)

Eső után, napszálltakor, valahol vidéken...



Vasárnap (helybelieknek kötelező)

Pünkösdi sváb búcsú a Svábhegyen avagy hogyan készül az igazi rétes?



Hétfő (amikor pedig végre jó volt az idő, de azért ez is jár :)


2016. május 15., vasárnap

Áraszd ránk lelkedet, Istenünk,
          újítsd meg az egész világot!

                                                                                (134. zsoltár)


2016. május 7., szombat

Óbudán jártunk

Samunak szeretettel :)

Barangoló programunk legutóbbi alkalmán, egy szép, igazi tavaszi szombat délelőttön, az ezeréves Szent Péter és  Pál-főplébánia-templomot kerestük föl. Persze, nem a mostani barokk templom ünnepelte tavaly az ezredik születésnapját, hanem a helyén álló, egykori Szent István-i alapítású első templom, melyről a Képes Krónika is említést tesz. Szép és méltó a kései utód is, barokkságában mértéktartó, történelme, levegője van. Különleges értékének számít a Kiscelli Mária-szobor, amely a máriazelli kegyszobor másolata, és a Kiscelli-hegyen álló trinitárius templom és kolostor (ma a Kiscelli Múzeum épülete) kapta ajándékba. A rend ottani megszűnésekor a szobrot az egész Kiscelli-oltárral együtt a plébániatemplomnak ajándékozták.
Kaptunk személyes vezetést is, de meghallgathattuk Bőzsöny Ferenc meg nem kopott zengésű hangján a hangzó anyagot is, és szombat délelőtt lévén, kicsit meg is pihenhettünk a templom csöndjében.

Szent Flórián vigyázza a templomot egyik felől
Nepomuki Szent János pedig őrzi másik felől

 


A Kiscelli Mária-szobor
Utána elballagtunk Óbuda hangulatos gasztro-negyedén át a két utcányira levő Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba, aminek az időszaki kiállítása, ami miatt odamentünk, nem valami nagy szám, az állandó kiállítás viszont jópofa. Majd további, napfürdőzéssel egybekötött sétával elmentünk megnézni az egykori klarissza kolostor romjait. A kolostort Erzsébet királyné alapította, nem a Sissy, hanem Károly Róbertné ("életed a lányért, Erzsébet királyné!" - Arany János: Zách Klára). Végül aztán az őszi folytatás biztató ígéretével (mert én is mindent magamra vállalok, ha már Samunak dedikáltam, nem mondom, hogy bevállalok :) irány haza a megkésett ebédre.
Az egész program Óbuda by lomtalanítás körítéssel zajlott, maradandó élményt nyújtva.
Tessék jönni velünk legközelebb, mondtam már!

A klarissza kolostor romjai
 

Óbudai pillanat

2016. május 1., vasárnap

Anyja lánya

Édesanyámnak mindig az volt a szíve vágya, hogy egyszer odaülhessen a fazekas korongjához, és ott készíthessen valamit. Nem adatott meg neki, hiszen gyerekkorában, a harmincas években, még hírét sem hallották ennek a mai "próbáld ki magadat!"-kézműveskedésnek, ami nekünk már olyan természetes. Korán véget ért felnőttkorában pedig a körülmények sem tették lehetővé, és akkor sem tűnt megvalósítható ötletnek - csak úgy kedvtelésből - túllépni a kötés-horgolás művészetén.

A szándék belém ivódott, mert vágynak talán nem is nevezném, ismerve saját adottságaimat: az elképzelés megvan, addig megy, csak azok a suta kezek nem nagyon hozzák össze, amit kigondolok. Dehát manapság a korlátlan lehetőségek világában élünk, én pedig, ő rá emlékezve, izgatott várakozással fogtam hozzá, és egyre nagyobb örömömet leltem a kezem alól kikerülő szépségekben:


Az a kehely-forma úgy készült, hogy egy vázát akartam előszörre, de nem ott lett hasas, és nem ott lett karcsú, ahol lennie kellett volna... A testesebb váza is úgy készült, hogy egy rendes vázát szerettem volna :)
Na, aztán harmadjára már csak összejött az is.

Ugye, szépek?

És hogy hol és hogyan? Ó, az nagyon egyszerű! Csak le kell tölteni hozzá az androidos Pottery-programot , és már forog is a korong!
Hogy ez csalás és önámítás? Nem, nem hiszem. Jó volt rátalálni, jó volt emlékezni, beteljesíteni azt az örökül hagyott régi-régi vágyat. Jó volt ma anyuval összemosolyogni.

Ügyesség meg kell hozzá, anélkül nem megy! Azt hiszem, letöltöm még a festő programot is, és ha készül valami szép, mázas korsóm, megmutatom :)


Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...