Találkozásom az indiai konyhával

Véletlen volt, igazán az. Én egyáltalán nem akartam.
Tudtam, hogy ma hosszú megbeszélésem lesz, ami bőven bele fog nyúlni az ebédidőbe. Megkértem az egyik kolleganőmet, hogy hozzon majd nekem is ebédet.
- Mit hozzak? - kérdezte.
- Amit magadnak is - feleltem meggondolatlanul.
Mert hát az én fejemben föl se merült, hogy ....

Nagy szemeket meresztettem, amikor délután kettőkor, egy dobozban, indiai ragu várt az asztalomon a hozzávaló kenyérsüteménnyel.

Először csak úgy, egymást mustrálva próbáltunk ismerkedni. A ragu valami sárga szószban úszott. Volt benne olyan, mintha krumpli lenne héjastul, de a végében kis sapkához hasonló csücsök volt, tehát mégse. Valami piros is volt, mint a paradicsom, de nem az, meg zöldek is, mintha uborka vagy cukkini volna, de mégse. Az illata meg olyan indiai.

Az ismerkedés következő fázisa az volt, hogy megmelegítettem, ettől igen intenzív lett az illata, ami már nem esett jól. Aztán vettem egy nagy levegőt, és megkóstoltam egy kanállal. Egyszerre volt furcsán édeskés és csípős. Addig az egy kanálig jutottam.

Hát, így esett találkozásom az indiai konyhával.
Azért kifizettem :)