Mindennap elmúlik körülöttünk valami. Hol csak annyi, hogy a kedvenc pékboltom ismerős, barátságos eladóit új személyzetre cserélik; vagy csak egy cédula fogad az évtizedek óta megszokott kisbolt ajtaján, hogy köszönjük hűségüket, végleg bezárunk; vagy erőszakos lakó elérte célját és a folyosó vidám, zöld csempéit ijesztő fekete-fehér, hentesbolt jellegűre váltják, hogy azóta mindig gondolkoznom kell, jó házba jöttem-e be.
Változások, amik földúlják az eddigi rendet, elveszik a biztonság és otthonosság érzését, amiket újra meg kellene szokni. De nem is biztos, hogy akarom.
Lehet, hogy egy kicsit autista vagyok?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése