2014. június 15., vasárnap

Június 16.

Azon a héten éppen táborban voltunk a gyerekekkel. Aznap délelőtt ők kint játszottak az udvaron, mi pedig, hárman, felnőttek, egy kisrádión hallgattuk a szobában a közvetítést. Hallottuk a nevek sorolását, aztán egy ismeretlen fiatalember beszélt. Beleborzongtunk, amiket mondott. Ki szabad ezt mondani?

Édesapám és a húga egy-egy szál virággal ott voltak a téren.

Huszonöt éve történt...

Hétfőn, reggel, ahogy  megyek majd dolgozni, talán leteszek egy szál virágot Nagy Imre szobránál. Az ő emlékükre is


dátum:

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...

  • Én vagyok én, te vagy te
    Nem, nem a mondókát folytatom, most filózás következik, aki nehezen viseli, ugorgyék! Múlni alig akaró köhögésem miatt, amivel két átdolgo...
  • Reggelek és tavaszok
    A múlt héten, egyik reggel fél 7-kor mentem dolgozni, és ki korán kel, megkapja jutalmát. Hihetetlen fények lettek egyik percről a másikra, ...
  • Újra Máriabesnyőn
    Az elsőáldozásra készülő családok szokásos zarándoklata úticéljául idén Máriabesnyőt választottuk. Minden évben másokkal megyünk, lehetne mi...