2014. június 15., vasárnap

Június 16.

Azon a héten éppen táborban voltunk a gyerekekkel. Aznap délelőtt ők kint játszottak az udvaron, mi pedig, hárman, felnőttek, egy kisrádión hallgattuk a szobában a közvetítést. Hallottuk a nevek sorolását, aztán egy ismeretlen fiatalember beszélt. Beleborzongtunk, amiket mondott. Ki szabad ezt mondani?

Édesapám és a húga egy-egy szál virággal ott voltak a téren.

Huszonöt éve történt...

Hétfőn, reggel, ahogy  megyek majd dolgozni, talán leteszek egy szál virágot Nagy Imre szobránál. Az ő emlékükre is


dátum:

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...

  • (nincs cím)
    Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!  
  • (nincs cím)
      A hálózsák a beépített szekrény legfelső polcán álmodott már régóta. Volt miről álmodoznia, évtizedek táborait idézhette vissza… Igaz, u...
  • Tempora mutantur
    Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...