Ma korán mentem be dolgozni, és meglepődtem, mennyire párás, ködös, alig pirkadó a reggel. Ilyenkor a megszokott útvonal is egészen más arcát mutatja.
Szeretem a reggeli napsütésben nézni a budai oldalt, amíg a villamosra várok. Most tompák voltak a színek, köd ült a Duna fölött. A Gellérthegy sejtelmes párába burkolózott, nyugtató volt a látványa. Messze, jobbra, a Hármashatárhegynek nem látszott a teteje, ettől egész komoly hegynek mutatta magát (bocs, kedves hegyem), A dunaparti futók lépteinek zaját is elnyelte a köd párnája. És annyira beletartozott az egész képbe megpillantani végre messziről a villamos lámpáit, először csak a fényeket, aztán figyelni, ahogy fúrja magát előre a sárga behemót, hogy befutva széttörje a varázst.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Nem, nem a mondókát folytatom, most filózás következik, aki nehezen viseli, ugorgyék! Múlni alig akaró köhögésem miatt, amivel két átdolgo...
-
A múlt héten, egyik reggel fél 7-kor mentem dolgozni, és ki korán kel, megkapja jutalmát. Hihetetlen fények lettek egyik percről a másikra, ... -
Az elsőáldozásra készülő családok szokásos zarándoklata úticéljául idén Máriabesnyőt választottuk. Minden évben másokkal megyünk, lehetne mi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése