Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.
(Reményik Sándor: Öröktűz)
Az évtizedek során harmadszor történik meg, hogy továbbvivője kell lennem azoknak, amit közösen építettünk. És ez nemcsak egy belső parancs vagy a megőrzés vágya, hanem egy közösség rám ruházott bizalma, elvárása.
Hogy ez nyomasztó teher lesz-e vagy pedig röptető szárny, még nem tudom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Nem, nem a mondókát folytatom, most filózás következik, aki nehezen viseli, ugorgyék! Múlni alig akaró köhögésem miatt, amivel két átdolgo...
-
A múlt héten, egyik reggel fél 7-kor mentem dolgozni, és ki korán kel, megkapja jutalmát. Hihetetlen fények lettek egyik percről a másikra, ... -
Az elsőáldozásra készülő családok szokásos zarándoklata úticéljául idén Máriabesnyőt választottuk. Minden évben másokkal megyünk, lehetne mi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése