A végére pedig az elmaradhatatlan ének, amelyik bennünk zsong egész adventben, dúdolva, énekelve. Ahogy a kórusművet kerestem, egy meglepő feldolgozásra bukkantam, ami nagyon megtetszett. Talán azért is fogott meg annyira, mert a helyszín a Szentföld világát idézi.
Veni, veni, Emmanuel (The Piano Guys előadásában)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A hálózsák a beépített szekrény legfelső polcán álmodott már régóta. Volt miről álmodoznia, évtizedek táborait idézhette vissza… Igaz, u...
-
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...

Na, így már jó, megnyugodtam, hogy megvannak a gyertyák. :-)
VálaszTörlésÉs még égnek is, látod? ;)
TörlésPersze, hogy látom. És milyen gyorsan égnek! :-)))
VálaszTörlés