Ha olykor a hétvégi bevásárlásnál lejjebb megyek, a város felé, a nagy plázánkba, el nem mulasztom megnézni az angol udvarházak aktuális berendezését és mutatós tárgyait. Ráadásul a falon megszívlelendő bölcsességek sorakoznak, például ilyenek:
Ha nem vágyunk nagyon sokra: minden ajándék. (Remarque)
A tökéletesség nem abban áll, hogy nincs mit hozzátenni, hanem, hogy nem lehet elvenni belőle. (A. de Saint-Exupery)
Az otthon ott van, ahol megteremtem magamnak. (Paul Coelho) - na, ezzel azért kicsit vitatkoznék.
És majdnem mindig megállom, hogy üres kézzel jöjjek ki a boltból :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A múlt héten, egyik reggel fél 7-kor mentem dolgozni, és ki korán kel, megkapja jutalmát. Hihetetlen fények lettek egyik percről a másikra, ... -
Nem, nem a mondókát folytatom, most filózás következik, aki nehezen viseli, ugorgyék! Múlni alig akaró köhögésem miatt, amivel két átdolgo...
-
Az elsőáldozásra készülő családok szokásos zarándoklata úticéljául idén Máriabesnyőt választottuk. Minden évben másokkal megyünk, lehetne mi...
A Butlers-válogatáshoz lenne mit hozzátenni. De jobb a békesség. Valamint gratulálok az önuralmadhoz a vásárlást illetően is.
VálaszTörlésAz idézetekre vagy a kínálatra gondolsz? :)
VálaszTörlésEzért kár, hogy hiányzik a blogból a metakommunikáció, abból amit írtam: a hangsúly és a kacsintás.
Nem elsősorban önuralom kérdése, pénztárcáé is :)
Hehe. Ilyen az eufémizmus. Gondoltam, hogy nem a kínai butik árain mérik a portékájukat. :)
TörlésAz idézetek a nagyközönség ízléséhez vannak szabva ugye.