Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát egy lámpafényes, késő délutánon…
Édesapám készítette a képet, még címet is adott neki: Téli taliga. Évszám, sajnos, nincs a hátoldalára írva, én úgy az ötvenes évek elejére vagy esetleg a hatvanas évek közepére tippelem. Az adatok azonban ott vannak: rekesz, záridő, - akkor még tudni kellett fényképezni! Oda van írva a gép típusa is: Reflekta, meg az ő neve, címe is rajta van. Talán be akarta küldeni valahová, de aztán, úgy látszik, mégse küldte el a nagyméretű, 24x19-esre kinagyított képet.
A fényképezőgépre emlékszem, egy barna bőrtokos, tükörreflexes gép volt, engem is azon tanítgatott a mesterségre. Nagyon tetszett, hogy fölülről kellett belenézni!
És azt is ki nem hagytam volna, amikor a besötétített
fürdőszobában előhívtuk a képeket! Ahogy a harmadik tál folyadékban a papíron
lassan kezdett előtűnni a kép…, hogy aztán majd csipesszel gondosan kiszedve,
és a sarkánál a ruhaszárító kötélre csíptetve száradjon, amíg kézbe nem lehet
majd venni.
Együtt voltunk nagyon abban az egész fotós játékban!
Édesapám most lenne 100 éves.
