2016. február 27., szombat

Aki á-t mond

az b-t már nem is mondhat, mert menetközben eltiltja tőle a doktor úr, aki az oroszlán módra szépen kitátott szájban diagnosztizálja a vírusos gége- és hangszálgyulladást. Már ez se marad ki az életemből. Nem egy élmény, de túlélhető, telefonon mostanában ne keressetek.

De írni és mutogatni szabad, jöjjön hát egy kis családtörténet!

Apai ágon az ükszülők Selmecbányán éltek. Tizenkét gyermekükből hatan érték meg a felnőttkort, ők szétrajzottak az ország minden tájára, volt, aki egészen Nagyváradig ment és ott telepedett le. Dédszüleim Lőcsén éltek, a dédapa pénzügyi tisztviselő volt a Városházán (a vér nem válik vízzé! :) de amikor Trianon után nem tette le a hűségesküt a cseh kormányra, mennie kellett a négyből akkor már csak három élő gyermekével. Hónapokig vagonban laktak,ahogy a többi menekült, aztán a Mária Valéria-telep, végül pedig az Üllői úti "városi házak"-ban találtak otthonra.

De térjünk vissza Lőcsére, ahol békesség volt, nyugalom, és amire - az elbeszélések szerint - mindig az otthon örömével gondoltak vissza.
2009-ben, a kórus felvidéki útján jártunk ott. Nagynéném pontos eligazítása alapján megkerestem a Fő térhez közeli Zárda utcát és abban a házat. Egy másik világban talán most én is ott élnék...
Lehet, hogy ezért kaptam idehaza kárpótlásul a hegyet. Az én hegyemet...

A lőcsei Városházának "A fekete város" c. filmből is jól ismert épülete. 
Ottjártunkkor éppen tetőtől-talpig föl volt állványozva, a lábas része is teljesen leponyvázva.

Egy másik ismert részlet Lőcséről: a Fő téren a Thurzó-ház, 
a magyarországi reneszánsz építészet egyik szépsége.

És, íme a Zárda utca.

Ez lehetett a ház.

Itt pedig a kilátás az utca végéről. Tényleg jó lehetett Lőcsén élni.


2016. február 21., vasárnap

Már igazán




Ugye. az már barka?
Panorámakép - a szó valódi értelmében

A hegyek felé

"A föld és az ég asztalunknál összeér..."

Esztergomban jártam. Nem lehet elég korán kezdeni, hogy ez az év se maradjon ki :)

(És ezzel bemutattam az új telómat. Fényképileg meg vagyok vele elégedve /nem utolsó szempont volt/, a többi okosságával még csak ismerkedem.)

2016. február 14., vasárnap

Tavaszodik





A szomszéd kertje... mindig hóvirágosabb :)


Sáncban a hóviz
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
„Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”

(Áprily Lajos: Tavaszodik) 

(Tudom, hogy már volt ez a vers, de szeretem :)

2016. február 7., vasárnap

Össze(vissza)foglaló

amiben a világért sem akarok nyafogni, ezért csak úgy érintőlegesen mondom
  • hogy a megfázásban a nátha fázist fölváltotta a köhögős, az se egy élmény,
  • hogy fényes nappal, szombat reggel, a kerület főútján, az áruház előtt, rendesen megkapott egy kutya. Rossz érzés volt, mert sose hallottam még támadó kutya hörgését és, mert tehetetlen voltam. Tudtam, hogy kézzel nem szabad odanyúlni, mert akkor azt is elkapja és kesztyű se volt rajtam, meg futni se érdemes, a lábamon egy kutyával, a póráz (madzag?)  végén meg egy hajléktalan-féle gazdával és még egy kutyával. Aztán csak leszedte rólam, és amikor látta, hogy elszakadt a nadrágom, tűnt is el azon nyomban. Hála a vastag, polár harisnyának, meg a téli nadrágnak sebet nem okozott, így az oltásokat megúsztam, az infarktust is, nagy szerencsével. És, ha azt hiszitek, hogy valaki is odajött utána megkérdezni, segíthet-e, hát nem (pedig volt ricsaj szépen). A buszmegállóba félrehúzódva húztam föl a nadrágot, megnézni, meddig ért a foga, indulhatok-e dolgozni vagy inkább az ügyelet. Ennyit az én szeretett hegyemről.
  • hogy napokon belül vagy megszűnik a munkahelyem, vagy nem. Ja, életpályamodell - kalandvágyóknak. Alig három évvel nyugdíj előtt...

Különben?
Megint lehet kapni - azaz nálunk is - mikrózható kész téli tejberizst. Nem jó, de praktikus. Már teljesen profin főzöm a sütőtök krémlevest. És van egy jó film, amit ajánlok: A kezdő, Robert de Niroval a főszerepben. Amerikai, mert ez a történet csak ott eshet meg, vagy inkább csak egy filmben :)
Majd, ha láttam már, beszámolók róla, mert egyelőre csak az előzetes csigázott föl. És szerdától nagyböjt.
Hogy kimulattam magamat!

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...