2017. december 24., vasárnap

Reggel még advent 4. vasárnapja, estére meg már belecsöppentünk a Karácsonyba :)

Áldott, békés Karácsonyt
minden kedves Olvasónak!




(Ugye, megtaláltad a meglepetést? Mert Karácsony nem lehet anélkül :)

2017. december 12., kedd

Advent 2. hete

Ma reggel. induláskor, még bőven sötétben. épp arra gondoltam, hogy nem szeretem a sötétet és a telet, csak engem senki nem kérdez meg, hogy mit is szeretnék. Aztán elindult a busz befele a városba, és kezdett láthatóvá válni a csoda! Valami gyönyörűséges pirkadat volt, mert napkeltének még nem igazán lehetett nevezni. Muszáj volt fényképeznem, sajnos, csak a buszból tudtam, menet közben. Már gondoltam arra, hogy javasolom, a rendes járat is megállhatna pár perces fotószünetre néha, ahogy a turistabuszok is teszik. De az emberek biztosan morognának, mert most se nagyon néztek föl a telefonjukból, és nem kezdett el csillogni a szemük.

Nem úgy az egyik kedves, fiatal kollegám, aki ugyancsak az egyik hídon jön át, de ő villamossal, és lelkesen esett be: Láttad? Csináltam pár fotót!
Mégis van remény :)

A Facebookon pedig már kora reggel tett föl valaki képeket, a Szikla-templomból kilépve rorate után. Könnyű volt neki, a Gellérthegy nem mozog, és amúgyis helyzeti előnyben volt :)

Akkor néhány kép az enyéimből, a minősége olyan, amilyen ilyen feltételek mellett lehet, de a váratlan szépséget talán valamennyire éreztetik.





Még csak két gyertya apró fényével, de már nő a világosság...

2017. december 3., vasárnap

Advent 1. vasárnapja



Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni...

Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.
 (Babits: Halavány téli rajz)











 
És akkor még a mai napom külsejéről: délelőtt igazi téliesen elkezdett szállingózni a hó, nagyon hangulatos volt, ezért is ez a vers jutott eszembe. Kiballagtam a ma megnyílt helyi vásárba, ahol éppen a Katáng együttes zenélt, mamák és gyerekek táncoltak, hogy ne fázzanak annyira, az emberek bóklásztak az árusító házikók között, és tettük mindezt a forralt bor és a kemencében sülő kenyérlángos melegítő illatában. A vásár területe kék betontömbökkel van körülkerítve, és rendőrök járőröztek, de ennek most így kell lennie. Nézegettem a földíszített, nagy karácsonyfát, és arra gondoltam, hogyha egyszer süt majd a Nap - és éppen rá is érek - hogyan fogom fényképezni a csillogó díszeket. Aztán megnéztem még a már harmadik éve kiállított Szeretet fáját, de üresek rajta még a zsebek. Csak a 25-éhez tett be valaki már ajándékot. Szóval, ilyen advent első vasárnapja itt, a hegyen.




2017. november 20., hétfő

Igaz volt

Mert erre nem lehet azt mondani, hogy talán igaz se volt... :)

Be is teszek, be is linkelek egy kedves bejegyzést, három évvel ezelőttről. Igen, bizony, napra pontosan ilyenkor szállt az a gép, hogy aztán nyolc napon át csodákat éljünk. Nagy élmény volt, de mégse szeretném újra élni. Ez így volt jó, akkor, egyszer.

Fantasztikus oldal ez a Flightradar, mert - azon túl, hogy a látvány azt sugallja, kész csoda, hogy innen a földről egyáltalán látjuk az eget, annyi gép nyüzsög a légtérben - majdnem olyan, mintha az irányítótoronyban ülnék. Láttam 11 órakor, hogy az a bizonyos gép most lendül neki a kifutópályának, aztán egyszercsak elkezdett nőni az altitude érték, és arra gondoltam, valaki szóljon nekik, hogy ahová tartanak, nem északnyugatra van, hanem épp ellenkezőleg. :) De persze Pest fölött leírt egy nagy hurkot és máris délnek fordult a Csepel-szigetnél.
Hamar elhagyta a déli országhatárt, átrepült Bulgária, Görögország fölött, kicsit a tengert is látták, és most mindjárt Izmir fölé érnek. Magasság 10668 méter, sebesség 865 km/óra.
Majd a leszálláshoz közeledve lesz érdekes, amikor változik az altitude és a vertical speed is. Addig csak nyugi, tessék szépen tartani ezeket a paramétereket. :) Egyébként most vannak éppen Rodosz fölött.

Update 13:11 - most húznak el Ciprus mellett, és ha a föld nem lenne gömbölyű - izé... tudom, nem gömbölyű, hanem geoid -, akkor akár láthatnák is Tel-Aviv repülőterét. Most már hamar odaérnek.


Update 13:24 - kezdődik, a magasság már csak 7551 méter, és most már  a vertical speed is szépen növekszik, lassan ereszkedik a gép lefelé.


Éééés... tádámmm, leszállt. Nem tudom, divat-e még a fedélzeten tapsolni a földet érés pillanatában, de innen küldök most egy kis egyszemélyes tapsvihart.

2017. október 24., kedd

Ki tud róla?

Arany Jánost ellopták! :o


Tényleg, ma jártam ott (jó munkahelyet kell választani, akkor mindenhova eljut az ember :)
Pont most, az emlékévben. Dehát hogy lehet elvinni olyan magasból egy ekkora szobrot? És hova lehet tenni? Kinek kellett?
Nekem hiányzik onnan.


2017. október 18., szerda

Mégiscsak fotóalbum

de úgy is mondhatnánk, hogy kép szöveg nélkül.
Vagyis folytassuk tovább ismét képekkel: a vasárnapi gyönyörű időben jártam-keltem, és fényképre kívánkozott minden.
Azóta ezek a képek a Facebook sztárjai, legalábbis az ismerőseim között :)





Túl a Maszat-hegyen


Kép keretben

2017. október 12., csütörtök

Tisztelt Ház

Igen, kérem szépen, jósorsom a Tisztelt Házba vezetett a múlt héten, ahol egy emlékülésen vettem részt. Ezt megelőzően három alkalom volt eddig, amikor az Országházban jártam, és a legutóbbi 17 évvel ezelőtt, tehát legfőbb ideje volt, hogy meglátogassam. Most is szép, ámulósan lenyűgöző, és az ember - ahogy elnéztem, a többiek is - egészen megilletődött lesz, hogy ott lehet.
Néhány kép, mert időben érkeztem:




















És köszönöm a játékot :)

2017. október 8., vasárnap

Találós kép - frissítve!

Játsszunk egy kicsit!

Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban?

Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ne adjátok meg rögtön kommentben a megfejtést, ne vegyük el a többiektől a kitalálás örömét, csak egy "Tudom" megjegyzéssel jelezzétek, hogy bizony, felismertétek a helyet.

Legyen így, mondjuk, négy napig. Utána a következő lehetőségek vannak:
a.) Szabad a gazda!
b.) Ha szükséges, nyújtok segítséget további képekkel.
c.) Rájövök, hogy már nem olvassák a blogot.

Konklúzió: Akkor is teszek föl még néhány képet :)


Akkor Ági kérésének megfelelően egy segítő kép következik ugyanarról az ablaksorról. Hogy ez könnyíti-e vagy nehezíti a kitalálást, azt ki-ki döntse el :)


2017. szeptember 28., csütörtök

Van ilyen

És megint visszakaptam a megszokott, kedves városnegyedemet. Meg a reggeleimet...


2017. augusztus 31., csütörtök

2017. augusztus 19., szombat

Elveszett?

És most kezdem megtalálni magamban a művészt? :)
Na, jó, elég mélyen van még most is. Ahogy itt punnyadok a nyárban, egy kis biztatásra, és a firkálásból, mint alapötletből kiindulva, kezembe vettem a kölcsön-ecsetfilcet. és egy lendületből, kedvből született két rajz is.  És felismerhetők! Ugye?

Érdekes tapasztalat, hogy amikor a tópartot megpróbáltam szépen, szabályosan, megtervezve újrarajzolni, élettelen és iskolás lett. Úgy látszik, bízni kell magamban, és merni ráhagyatkozni az első ráérzésre.

Ja, ezek az első igazi rajzaim, ha azt nem mondtam volna még! :)

Hétfőn veszek egy vázlatfüzetet. És megkaptam öribe az ecsetfilceket is :)




2017. augusztus 14., hétfő

Érdekes ez a nyár

Furcsa ez a nyár! Szinte semmi csavargás, csak az az egy hét tábor, és mégis telik, telik villámgyorsan. Most ilyen, de nem, mélyenszántás nem következik ennek magyarázatára.
Nyár van, kakukk, be szép a nyár! :)

Egy rózsa a templomkertből:

 És két kép egy budafoki kiruccanásról:



Ja, és a vízből kijöttünk a pitypangos rétre :)





2017. augusztus 4., péntek

Meleg van

Egy héttel ezelőtt ilyenkor még az erdő közepén voltunk, sokkal kellemesebb időben, ráadásul éppen esti túrán, amire, bizony, még a pulóvert is vinni kellett magunkkal. Jó volt a tábor, nekem idén ez volt a nyár, és valóban minden örömét megadta.Mert - úgy látszik- nekem ehhez az örömhöz szükségem van a gyerekekért viselt felelősségre, a nyüzsgésükre, az együttlétre, a nevetésekre, az uzsonnakészítésre, mindenre, ami egy táborral jár.
Az első két nap esett és hűvös volt, de azután nem lehetett panaszunk.

Kicsit furcsa volt két év kihagyás után visszakerülni a gyerekekhez, a már nagyra nőtt volt kicsijeimhez (ez volt a legjobb :) és az ismeretlen újakhoz. De, szerencsére, ez csak nekem volt a félelem egy futó gondolata.
Asszem, jövőre is, igen.

Néhány ember nélküli random kép egy nyári hétről, kedves helyünkről, Péliföldszentkeresztről (Gerecse):








2017. június 25., vasárnap

Martonvásár

Méghozzá kétszer is a közelmúltban. Egyszer felderítő úton voltam, aztán kirándulást szerveztem oda. Szerencsére, akkor volt jobb időnk. Szép hely, tetszett. Még könyvfaló koromban olvastam Székely Júlia: A halhatatlan kedves című regényét és ugyanazidőtájt a csíkos könyvekben Brunszvik Teréz életét, úgyhogy végül is ismerős családnál jártam. Fiatal koromban pedig egyszer egy nyári Beethoven-hangversenyen voltam ott. Aztán vagy negyven évig semmi... No, most duplán is pótoltam :)




2017. június 20., kedd

Bocsi

Most kéne mindenféle okosakat mondanom, hogy miért meg hogyan és mostantól aztán...
De nem jut eszembe semmi jó, nem igazat pedig miért írjak, és valójában nem is történt semmi eget rengető dolog, ami magyarázná a hallgatásomat. Egyszerűen így esett jól.

Nekirugaszkodom újra, aztán majd meglátjuk. Meglátjuk, hogy megvan-e még a mesélős kedvem, vagy inkább képes-magyarázós lesz, vagy ki tudja, mivé alakul.

Mindenesetre szeretettel és ennek a cseresznyefának a hazaváró ölelésével üdvözlöm a hűséges olvasókat :)
(mert most láttam a statisztikában, hogy időről-időre mennyien jártak reménykedve erre, igazán jólesik, köszönöm)


A többit hamarosan.



2017. május 4., csütörtök

Visszatérek

természetesen, csavargásból :)

Mai, naplementés, szelíd este, valahol vidéken, a tegnapi nagy eső után




2017. április 19., szerda

És akkor a tél




A képek minősége tőlem szokatlan (ha nagyképű lennék, azt mondanám művészi koncepció :) viszont dokumentum értékkel bírnak.

2017. április 18., kedd

Azértis

Gyorsan egy kis tavasz, még a tél előtt (tettem egy kört tegnap délelőtt a téren, (eredetileg azt írtam, hogy futottam, de megijedtem, hogy komolyan veszitek ;)







Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...