2015. június 29., hétfő

Imádjátok Istent értünk, Péter és Pál!

Hadd jöjjön el Ő országa közibénk már! - mondja egy XVII. századi ének. Nem is gondolták eleink, hogy akkori könyörgésük ma éppúgy aktuális.
Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe van.

Péter apostol talán a legközelebb áll hozzám az apostolok közül. Emberi gondolkodásával, indulataival, érzéseivel követhető, megérthető példa. Most hirtelen a vízenjárás jut eszembe:  Én is, én is! - aztán fogyni kezd a bizalom - ments meg, Uram! Annyira mi vagyunk.

A Szentföld bármelyik képét betehetném, hiszen mindenhol ott volt Jézussal, minden hely, minden esemény köthető hozzá is. Éppen ezért most inkább csak néhány érdekesség.

Péter - még halászemberként - Kafarnaumban élt, a Genezáreti-tó partján. Kafarnaum jelentős város volt akkoriban, határváros és római légió is állomásozott benne. A város a XI. században néptelenedett el, azóta romváros. Péter házát biztonsággal megőrizték, mert már az első századokban templom épült rá. Ezt később lerombolták, majd újra felépítették, és ez így váltakozott aszerint, hogy éppen ki uralta a vidéket. Korunkban egy hajót formázó, modern templomot építettek fölé, amit mi inkább ufó alakúnak véltünk. A ház falmaradványait üvegtetővel védik, különben a buzgó zarándokok még a kevés maradék romot is hazahordanák kövenként.

Az "ufo" templom Péter apostol háza fölött

A ház romjai. A külső gyűrű a korakeresztény templom alapfala.

Bárka a Genezáreti-tavon napkeltekor. Így halászhatott Péter is társaival. Ezen a tavon történt a vihar lecsendesítése, a vizenjárás, partjain pedig számos evangéliumi esemény.

Ez pedig a Szent Péter hala, amit ma is lehet kapni a tóparti vendéglőben (és finom, igazán :)


Péter primátusának helye a tó partján, szintén modern felfogásban.


 Szeretsz engem?
Legeltesd juhaimat!

Szent Pál apostol nyomaival nem találkoztunk a Szentföldön, őt Máltáról és Rómából idézem meg. Levelei ma is élők, tanítók, és nemcsak a nagyon ismert Szeretethimnuszra kell gondolni, hanem szinte minden sora eligazít most is.

Az egyik missziós útja alkalmával Málta szigeténél hajótörést szenvedtek. Mivel már a tél is közeledett, hónapokat töltöttek ott. Máltán ma is megbecsülik az emlékét. látogatható a barlang is, amelyben az első időkben meghúzták magukat, természetesen, a Szent Pál-öbölben.







Még az olajmécses is hajót formáz.

Róma négy nagy bazilikájának egyike a falakon kívüli Szent Pál-bazilika, nekem a kedvencem, kerengőjével, impozáns méretei ellenére is egyszerűségével és, hogy déli verőn csöndet és hűvöset találtam benne. (A kép még 2004-ben az első, 2.1-es digitális gépemmel készült, akkoriban még nagyon photoshoppoltam, kellett is hozzá, ettől lett olyan kékes.)




Végezetül egy kis kitekintés a művészetekre, mielőtt reklamálnátok: zenéből csak Liszt: Tu es Petrus című művét tudom (de nem ismerem), az irodalmat viszont annál inkább! Sienkiewicz: Quo vadis? című regénye letehetetlen olvasmányom volt gimnazista koromban, nagyon-nagyon tetszett, benne éltem, amíg olvastam. A belőle készült filmet nem láttam, nem is akarom megnézni. Képzőművészethez pedig megint Caravaggiot hozok: Szent Pál megtérése. Rómában, a Santa Maria del Popolo-templomban őrzik, sajnos, kicsi a templom, ezért kevés a belső tér is a rálátáshoz, de így is nagyhatású, szinte modern formavilágú kép. Nem tudtam megbarátkozni vele, ide is csak a linkjét teszem be.

Péter-Pál napja a néphagyományban is jeles nap, az aratás kezdete. A mi templomkerti búzánkat, szomorúságunkra, már korábban learatták. Fűnyíróval :(

2015. június 27., szombat

A zöldségesnél

Szombat reggelre a bevásárlásból már csak annyi maradt, hogy átszaladjak a szemközti zöldségeshez. Mivel ezt elég korán tettem, csupán ketten álltak előttem a sorban, de még ez is időt és módot adott arra, hogy blogbejegyzés szülessék belőle. Merthogy az emberek olyan érdekesek...

A hely remek a megfigyelésre, ugyanis még a járdátöl is elválasztja egy kertsáv, békésen, nyugodtan lehet álldogálni, nézelődni. A sorban elől álló nőt elneveztem a Tudatosan Étkezőnek. Ha van férje (divatosan párja), akkor biztosan az is tervszerű legelésre van fogva, lehet, hogy vegák. A nő ugyanis minden kirakott, létező zöldségből vett egy picit. Úgy is kérte mindig: csak egy picikét - de valóban mindenből. Még két banánt is vett a nyár derekán, nyilván kell az energiaturmixhoz. Összegyűjtött két nagy szatyorra valót, és kifizetett sokezer forintot. Amíg türelmesen álltunk a háta mögött, azzal játszottam, hogy mi lenne, ha csak idegen nyelven lenne szabad kérni az árukat. Angolul egész jól bevásároltam volna, németül már kicsit hiányosabb lett volna a menü, oroszul pedig csak répát rágcsálhattam volna almával, mert még a hagymakupolához is csak az jutott eszembe, hogy Vaszilij Blazsennij, de ha ezt mondom, az eladónő viszonzásul legfeljebb szintén bemutatkozott volna :)

Végre következett az előttem álló: az Egykilós Férfi. Ő tipikusan a menjleszívem-forma, pontosan megadva, mit hozzon és, hogy egy kiló elég lesz mindenből. Teljesítette szépen.

Most már én jöttem, beszereztem a paradicsomot, a málnácskámat és az újhagymát, aztán húztam haza, mint a villám. Hogy a mögöttem állók minek nevezhettek el, azt, sajnos, nem tudom, de, szerencsére, kevesen voltak, mert a többiek ezalatt már a biopiacon gyűjtögettek. Na, az is egy élmény... :)


2015. június 24., szerda

A pusztában kiáltó

(frissítve!)

Keresztelő Szent János mondja ezt magáról, amikor megkérdezik, ki is ő valójában.: "A pusztában kiáltó hang vagyok" . feleli.

Ma pedig ünnepe van, mégpedig születésének ünnepe, ami azért különlegesség, mert a szentek közül csak Máriának és Keresztelő Szent Jánosnak ünnepeljük a születését, a többieket haláluk napján azaz az égi születésnapjukon köszöntjük.

Szikár, szókimondó alakja - különösen a mai kor számára, nekünk, széltől lengetett nádaknak - nem vált népszerűvé, példává annál inkább lehetne. Tanulhatunk tőle bátorságot, egyenességet, egyszerűséget, alázatot (neki növekednie kell, nekem kisebbednem), mégis ezek talán még távolabb viszik tőlünk. Ő az, aki az Ószövetséget átvezeti az Újba, hiszen még Jézus előtt született, de már rámutat az Isten Bárányára.

Születéséhez vagy inkább szüleihez is kapcsolódik az evangéliumok két bensőséges, gyönyörű imádsága: Mária Magnificat-ja az Erzsébettel való találkozáskor (Lk 1,47-55) és Zakariás hálaéneke, a Benedictus, János születése után (Lk 1,68-79).

Jártunk Ain-Karemben, születésének helyén, a hegyek között, Jeruzsálem közelében; illik hozzá mind a táj, mind a templom. És voltunk a keresztelés helyén, a Jordán partján is. Az meglepetés volt, majdnem azt mondhatom csalódás, mert sokkal jelentősebb folyónak gondoltuk a Jordánt, de így legalább emberléptékű lett az egész bibliai esemény.

Hogy miért is akartam ezt most elmondani? Hát, mert az jutott eszembe, hogyha mostanában majd jön olyan ünnep, amihez köthető helyen jártam a Szentföldön, akkor arra külön kitérek képben-szóban. Tudom, igen, ott van a hirtelen felindulásból elkövetett zarándok-blog, de még, még, még és újra... :)
Az olvasónak pedig nincs választása, mindig azt kapja, ami nekem éppen akkor kedves, fontos és szép :)


Zakariás és Erzsébet házára épült a templom Ain-Karemben

A születés helye a templomon belül
A betlehemi ezüstcsillaggal szemben, ami Jézus születésének helyét jelöli, itt egy márványcsillag jelöli a helyet.


Zakariás hálaéneke magyar nyelvű táblán is a templom udvarában


A keresztelés helyeként két helyet is mutatnak a Jordánnál:
északabbra Yardenit - ez, ahol nem történt, viszont így nézhetett ki akkoriban is.
Délebbre pedig a vélhetően igazi helyszín, Ainon - éppen megáradva a sok esőzéstől. Itt ma is állandó a keresztelkedés, különösen az alámerítkezéses, de a hagyományos keresztelés is. 
Ottlétünk rövid ideje alatt is folyamatosan zajlottak a szertartások.



(A képek részben saját felvételek, részben a zarándoktársak képei.)

Én is gondoltam arra, hogy beleveszem a művészeti vonatkozásokat is, csak aztán önzősködtem, de ha már a kommentekben szóba került, akkor egy kis képzőművészeti és ikonográfiai kiegészítés.


Először is Keresztelő Szent János legjellemzőbb ábrázolása: teveszőr ruhában a folyóparton, kereszttel a bal kezében (ami nem a keresztelésre, hanem Jézusra utal), jobbjában pedig egy kagylóval, ez a keresztelés "eszköze". Előfordul, hogy báránnyal a lábánál látható, ezeket a szobrokat/képeket emiatt a Jó Pásztorral szokták összetéveszteni, pedig nem, ez is egy elfogadott Keresztelő megjelenítés.

A leggyakoribb kép róla Jézus megkeresztelkedése, ezt minden kor és festő a maga stílusában adja elő. Számtalan ilyen képet találni a neten, ezért nem is teszek be ide.

Inkább két másik kép, az egyik kedvessége, a másik az élmény miatt, amit a megpillantása jelentett.

Számunkra különösen is közelálló és kedves kép Raffaello: Esterházy Madonnája, amit a Szépművészeti Múzeumban őriznek. 
A képen Mária a kis Jézussal és a nála alig idősebb Jánossal látható. 









A harmadik kép pedig, amit mutatok, Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése. Málta fővárosában, a kívülről teljesen egyszerűnek tűnő Szent János-társszékesegyházban őrzik a festményt. Döbbenetes hatású kép, mint általában Caravsggio képei, aki bámulatosan tudott bánni a fénnyel és az árnyékkal. Nagyon jó a kép elhelyezése és megvilágítása (sötétben tartása) is , így szinte kiragyog a templom homályából. (Képeit - akár Rómában, akár a Vatikáni Múzeumban találkozva velük - azonnal fel lehet ismerni jellegzetes fényeiről.) Komor a téma, nyomasztó, felzaklató a kép, de most már, sok év után, inkább csak a rácsodálkozás élménye és a művészi hatás ereje maradt meg bennem.





2015. június 21., vasárnap

Füredi hangulat

Adós vagyok még füredi beszámolóval, és ma különben se volt még olyan ragyogó nyár, hát akkor jöjjön néhány  azt hittük, nyár lesz-kép Füred egyik központjáról, a Szívkórház, a Nagyszálló és a forrásház környékéről. Amúgy nagyon szép, hangulatos a reformkori városközpont, jólesően lehet benne sétálni.


A Nagyszálló belső parkja


Az árkádsor

Reformkori hangulat :)

Állami Szívkórház

Mintha egy szocreál festmény lenne


No, ezen a képen (és emlékművön) lehet gondolkodni, értelmezni! Melocco Miklós 2004-ben felavatott alkotása Deák Ferencről, aki évtizedeken át rendszeresen Balatonfüreden nyaralt. Hogy miért ez a szinte kolduló kéz? Nem jöttünk rá.
A "művészkép" után itt a teljes emlékmű, de ettől talán még kevésbé érthető. Azért Füred szép város :)



2015. június 17., szerda

Ami tökéletes

Kevés dolog van, amire ezt mondhatjuk, de ha mégis, akkor azok közé biztosan beletartozik a napsárga sötétítőfüggöny, nyári reggelen fél hétkor. Ilyen indítással már csak jó lehet a nap.


(A kép, persze, nem ma reggel készült, mert ma, azt hittem olyantájt, hogy menten leszakad az ég. Szegény, itt várja már napok óta, hogy megmutathassa magát a blogban, kicsit visszahozni a nyarat.)

2015. június 14., vasárnap

Te Deum

Hálaadás
Köszönet a tanévért, sok öröméért, megküzdött nehézségeiért, a közös munkáért, a békességért.
Köszönöm a gyerekeimet, akik ma azzal búcsúztak, hogy jövünk vissza! Nyár végére már mind a fejemre fognak nőni :)

A Te Deum-mal valahogy nemcsak a tanév zárul le, hanem minden más kötelezettség is.
Egy biztonságban eltöltött év kötelezettségei. Mától nyár van. Kevesebb lesz a hátizsák az autóbuszon, és kevesebb a feladat a mindennapokban. Még benne vagyok a ritmusban, egy ideig még hiányozni fog. Aztán egyszercsak bennem is nyár lesz :)


A kép kötődik a témához, ha nem is teljesen. Érettségi találkozónk volt nemrég, a sokadik, talán a legjobban sikerült az eddigiek közül. Egymásra figyelő, egymásnak örülő felnőtt emberek voltunk. .
Rájöttem, miért is jó egy ilyen találkozó, mert kiderül, hogy van egy pont a világban, ahol megvan a helyem: a mi osztályunk, az én padom. És nem számít, hogy hány generáció ült már azóta ezekben a padokban, az az én helyem. Igen, a kép mostani, az osztályterem ugyanaz, a padok ugyanolyanok. Vagy tényleg ugyanazok is? Nem tudtuk biztosan, de így akartuk hinni, és annak is láttuk.

Hálaadás
Az ott töltött négy évért és az azóta eltelt negyvenért.

Te Deum laudamus...


2015. június 10., szerda

Melegben vizet

Bár tegnap volt belőle elég, azért ma már újra szívesen nézzük, főleg, ha még egy kis árnyék is van hozzá. Összeállítás a közelmúlt csavargásaiból: egy darab Balaton, egy mini vízesés Zebegénynél és a Duna, Duna, Duna...








Ja, hogy az életem meg bölcs gondolatok csak úgy? Maradjunk inkább a képeknél!

2015. június 6., szombat

Hát, ezért

Rájöttem, miért nem halad ez a blog. Mert hétköznapokon estére vetődöm haza, hétvégén meg csavargok. És akármilyen napról is legyen szó, a vége mindig az, hogy földőlök és elalszom.

Azért mutatok máról is képeket, amelyek egy hintaszékben heverve készültek, egy falusi ház kertjében, a terebélyes diófa árnyas lombja alatt. Csak úgy, hogy meg se kelljen mozdulni:





És, hogy az olvasóknak is szép jó éjszakája legyen, küldök egy kedves dalt (bocs, aki reggel olvassa :) meg különben is :)


Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...