2013. december 31., kedd

"Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő".
            Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképp csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni. Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálytömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az ó-esztendőből az új-esztendő mezőire."

Pilinszky János

BOLDOG ÚJ ÉVET
KÍVÁNOK
MINDEN KEDVES OLVASÓNAK!

2013. december 29., vasárnap

Évzárásra

Ha életed egyetlen imádsága csak ennyi lenne: „Köszönöm Neked” ez már elég lenne. (Eckhart mester)

Visszatekintés a blog képeiből a gugliplusz kreativitása segítségével (zenével!)

Templomok, virágok, víz - hogy eltalálta, mik tartoznak hozzám! Jó, hát, könnyű volt neki, én tettem föl a képeket :)
Az embereket meg nem, de ott vannak mögöttük :)

2013. december 24., kedd

Az igazi világosság,
mely minden embert megvilágosít, 
a világba jött.

                                                                                                      (Jn 1,9)



 
Áldott, békés
Karácsonyt
kívánok 
minden kedves
Olvasónak!



2013. december 22., vasárnap

Karácsonyi dalok

Eredeti tervem szerint emlékékről szeretnék írni, közeliről és régebbiekről, mégis egy maival kezdem. Előrehozott karácsonyi ajándékként koncertre mentünk, mégpedig az agyonnyúzott kazetta után élőben meghallgatni a Kalákát a Szabad-e bejönni-vel. Az előadással nem is lett volna semmi baj, az élmény volt, hanem a közönség...! Az majd egyszer egy nyugodt, külön, elemző bejegyzés lesz.
Elhangzott viszont több olyan szám is, ami nincs a lemezen, azokból egyet majd Karácsony nyolcadában beteszek ide, mert megérintett hirtelen csöndességével.

Éppúgy, mint hajdan egy bölcsődal. Több, mint húsz éve, hogy történt, annyival fiatalabbak voltunk, Újságot szerkesztettünk, igazit, nyomdában készülőt, az újságosok árulták (és vették is tőlük, olvasták, szerették, akiknek szólt). A decemberi számot állítottuk éppen össze, "Ide egy ének jön majd - mondta a főszerkesztő. Néztem a kottára és a szövegre nagy szemekkel. "Nem ismered? " - és a lapzárta kapkodása közben (aki élt át már olyant, tudja, mit jelent ez) elkezdte énekelni. Természetesen, egyszerűen, kedvesen, férfimódra. Körénk varázsolta az ünnepet.


A másik élmény sokkal frissebb, most december elején történt, amikor elkezdődtek a pásztorjáték próbái. Az első próba volt, és a szereposztás bonyodalmai ellenére azért első olvasatban sikeresen  elértünk a darab végére. "És itt majd elénekeljük a Csendes éjt" - mondta a rendező. - Neeem! Neeem! - kiabáltunk egyszerre kicsik és nagyok - Itt azt énekeljük, hogy Fel, nagy örömre!
- Dehát miért?
- Mert mi úgy szoktuk! - a válasz egyöntetű volt és rendíthetetlenséget sugárzott.
- Hát jó, ha ti úgy szoktátok, akkor legyen nektek karácsony! - és istenadta hangját úgy igazán kieresztve, rázendített az énekre. A már estére bezárt, üres templomban, az adventi derengő fényekben zengett-zúgott az ének. Fricskának szánta, de ahogy egyre többen, végül mind belekapcsolódtunk, magunk is meglepődtünk, hogy ünnep lett belőle, valódi öröm.

Nem, ezt, így nem tudom betenni. de ha valaki visszanéz még 24-én....
... akkor fogom ideírni a karácsonyi jókívánságot :)



2013. december 7., szombat

Adventi képek

El kéne csöndesedni, de a napok feszítettsége nem igazán segít hozzá. Vagy éppen igen, azzal, hogy semmihez nem jutok a munkán és a szabadonválasztott kötelezőn kívül?

De inkább jöjjenek a képek! Nem, most nem fényképek, csak olyan belsők.

A gyerekeim arca, ahogy az első adventi gyertya fénye megvilágítja őket, tiszta áhítatuk, meglepő komolyságuk.

A munkahely, ahol hirtelen fölébredt az igény, hogy legyen adventünk, koszorúnk, készületünk és majd közös ünnepünk. Amiből megsejthettem, hogy a pusztába kiáltottnak hitt szó egyszercsak visszhangra talál.

A gitárosok próbája hajnali háromnegyed hatkor, a Rorate előtt, mécsesek derengő fényében, dermedt ujjakkal, dermedt húrokon, és mégis összeáll, élővé válik, a dalokat el lehet vinni magammal egész napra, egész hétre.

Utazás a hegyek közt megbújó kis faluba, mindig újra rácsodálkozom a már ismerős tájra, szeretnék ott élni (de tudom, hogy csak így, a buszról nézve).

A püspök tanít... meghatározó, váratlan, személyes élmény. Készültünk, izgultunk, tartottunk tőle és megerősítő találkozás lett, őrizhető, valódi.

Mikulás :)
Bent is, sok szaloncukorral :)

Advent. Úrjövet.

A második gyertyához holnap már igazán elkészítem a saját koszorúmat is.

Aki pedig szívesen olvasgatna (nem engem, mert azt továbbra se tudom most sűrűbbre ígérni), itt egy versnaptár, lehet benne böngészni, akkor is, ha már van, akinek ismerős.

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...