2017. augusztus 19., szombat

Elveszett?

És most kezdem megtalálni magamban a művészt? :)
Na, jó, elég mélyen van még most is. Ahogy itt punnyadok a nyárban, egy kis biztatásra, és a firkálásból, mint alapötletből kiindulva, kezembe vettem a kölcsön-ecsetfilcet. és egy lendületből, kedvből született két rajz is.  És felismerhetők! Ugye?

Érdekes tapasztalat, hogy amikor a tópartot megpróbáltam szépen, szabályosan, megtervezve újrarajzolni, élettelen és iskolás lett. Úgy látszik, bízni kell magamban, és merni ráhagyatkozni az első ráérzésre.

Ja, ezek az első igazi rajzaim, ha azt nem mondtam volna még! :)

Hétfőn veszek egy vázlatfüzetet. És megkaptam öribe az ecsetfilceket is :)




2017. augusztus 14., hétfő

Érdekes ez a nyár

Furcsa ez a nyár! Szinte semmi csavargás, csak az az egy hét tábor, és mégis telik, telik villámgyorsan. Most ilyen, de nem, mélyenszántás nem következik ennek magyarázatára.
Nyár van, kakukk, be szép a nyár! :)

Egy rózsa a templomkertből:

 És két kép egy budafoki kiruccanásról:



Ja, és a vízből kijöttünk a pitypangos rétre :)





2017. augusztus 4., péntek

Meleg van

Egy héttel ezelőtt ilyenkor még az erdő közepén voltunk, sokkal kellemesebb időben, ráadásul éppen esti túrán, amire, bizony, még a pulóvert is vinni kellett magunkkal. Jó volt a tábor, nekem idén ez volt a nyár, és valóban minden örömét megadta.Mert - úgy látszik- nekem ehhez az örömhöz szükségem van a gyerekekért viselt felelősségre, a nyüzsgésükre, az együttlétre, a nevetésekre, az uzsonnakészítésre, mindenre, ami egy táborral jár.
Az első két nap esett és hűvös volt, de azután nem lehetett panaszunk.

Kicsit furcsa volt két év kihagyás után visszakerülni a gyerekekhez, a már nagyra nőtt volt kicsijeimhez (ez volt a legjobb :) és az ismeretlen újakhoz. De, szerencsére, ez csak nekem volt a félelem egy futó gondolata.
Asszem, jövőre is, igen.

Néhány ember nélküli random kép egy nyári hétről, kedves helyünkről, Péliföldszentkeresztről (Gerecse):








2017. június 25., vasárnap

Martonvásár

Méghozzá kétszer is a közelmúltban. Egyszer felderítő úton voltam, aztán kirándulást szerveztem oda. Szerencsére, akkor volt jobb időnk. Szép hely, tetszett. Még könyvfaló koromban olvastam Székely Júlia: A halhatatlan kedves című regényét és ugyanazidőtájt a csíkos könyvekben Brunszvik Teréz életét, úgyhogy végül is ismerős családnál jártam. Fiatal koromban pedig egyszer egy nyári Beethoven-hangversenyen voltam ott. Aztán vagy negyven évig semmi... No, most duplán is pótoltam :)




2017. június 20., kedd

Bocsi

Most kéne mindenféle okosakat mondanom, hogy miért meg hogyan és mostantól aztán...
De nem jut eszembe semmi jó, nem igazat pedig miért írjak, és valójában nem is történt semmi eget rengető dolog, ami magyarázná a hallgatásomat. Egyszerűen így esett jól.

Nekirugaszkodom újra, aztán majd meglátjuk. Meglátjuk, hogy megvan-e még a mesélős kedvem, vagy inkább képes-magyarázós lesz, vagy ki tudja, mivé alakul.

Mindenesetre szeretettel és ennek a cseresznyefának a hazaváró ölelésével üdvözlöm a hűséges olvasókat :)
(mert most láttam a statisztikában, hogy időről-időre mennyien jártak reménykedve erre, igazán jólesik, köszönöm)


A többit hamarosan.



2017. május 4., csütörtök

Visszatérek

természetesen, csavargásból :)

Mai, naplementés, szelíd este, valahol vidéken, a tegnapi nagy eső után




2017. április 19., szerda

És akkor a tél




A képek minősége tőlem szokatlan (ha nagyképű lennék, azt mondanám művészi koncepció :) viszont dokumentum értékkel bírnak.

Elveszett?

És most kezdem megtalálni magamban a művészt? :) Na, jó, elég mélyen van még most is. Ahogy itt punnyadok a nyárban, egy kis biztatásra, és...