2017. december 12., kedd

Advent 2. hete

Ma reggel. induláskor, még bőven sötétben. épp arra gondoltam, hogy nem szeretem a sötétet és a telet, csak engem senki nem kérdez meg, hogy mit is szeretnék. Aztán elindult a busz befele a városba, és kezdett láthatóvá válni a csoda! Valami gyönyörűséges pirkadat volt, mert napkeltének még nem igazán lehetett nevezni. Muszáj volt fényképeznem, sajnos, csak a buszból tudtam, menet közben. Már gondoltam arra, hogy javasolom, a rendes járat is megállhatna pár perces fotószünetre néha, ahogy a turistabuszok is teszik. De az emberek biztosan morognának, mert most se nagyon néztek föl a telefonjukból, és nem kezdett el csillogni a szemük.

Nem úgy az egyik kedves, fiatal kollegám, aki ugyancsak az egyik hídon jön át, de ő villamossal, és lelkesen esett be: Láttad? Csináltam pár fotót!
Mégis van remény :)

A Facebookon pedig már kora reggel tett föl valaki képeket, a Szikla-templomból kilépve rorate után. Könnyű volt neki, a Gellérthegy nem mozog, és amúgyis helyzeti előnyben volt :)

Akkor néhány kép az enyéimből, a minősége olyan, amilyen ilyen feltételek mellett lehet, de a váratlan szépséget talán valamennyire éreztetik.





Még csak két gyertya apró fényével, de már nő a világosság...

2017. december 3., vasárnap

Advent 1. vasárnapja



Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni...

Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.
 (Babits: Halavány téli rajz)











 
És akkor még a mai napom külsejéről: délelőtt igazi téliesen elkezdett szállingózni a hó, nagyon hangulatos volt, ezért is ez a vers jutott eszembe. Kiballagtam a ma megnyílt helyi vásárba, ahol éppen a Katáng együttes zenélt, mamák és gyerekek táncoltak, hogy ne fázzanak annyira, az emberek bóklásztak az árusító házikók között, és tettük mindezt a forralt bor és a kemencében sülő kenyérlángos melegítő illatában. A vásár területe kék betontömbökkel van körülkerítve, és rendőrök járőröztek, de ennek most így kell lennie. Nézegettem a földíszített, nagy karácsonyfát, és arra gondoltam, hogyha egyszer süt majd a Nap - és éppen rá is érek - hogyan fogom fényképezni a csillogó díszeket. Aztán megnéztem még a már harmadik éve kiállított Szeretet fáját, de üresek rajta még a zsebek. Csak a 25-éhez tett be valaki már ajándékot. Szóval, ilyen advent első vasárnapja itt, a hegyen.




2017. november 20., hétfő

Igaz volt

Mert erre nem lehet azt mondani, hogy talán igaz se volt... :)

Be is teszek, be is linkelek egy kedves bejegyzést, három évvel ezelőttről. Igen, bizony, napra pontosan ilyenkor szállt az a gép, hogy aztán nyolc napon át csodákat éljünk. Nagy élmény volt, de mégse szeretném újra élni. Ez így volt jó, akkor, egyszer.

Fantasztikus oldal ez a Flightradar, mert - azon túl, hogy a látvány azt sugallja, kész csoda, hogy innen a földről egyáltalán látjuk az eget, annyi gép nyüzsög a légtérben - majdnem olyan, mintha az irányítótoronyban ülnék. Láttam 11 órakor, hogy az a bizonyos gép most lendül neki a kifutópályának, aztán egyszercsak elkezdett nőni az altitude érték, és arra gondoltam, valaki szóljon nekik, hogy ahová tartanak, nem északnyugatra van, hanem épp ellenkezőleg. :) De persze Pest fölött leírt egy nagy hurkot és máris délnek fordult a Csepel-szigetnél.
Hamar elhagyta a déli országhatárt, átrepült Bulgária, Görögország fölött, kicsit a tengert is látták, és most mindjárt Izmir fölé érnek. Magasság 10668 méter, sebesség 865 km/óra.
Majd a leszálláshoz közeledve lesz érdekes, amikor változik az altitude és a vertical speed is. Addig csak nyugi, tessék szépen tartani ezeket a paramétereket. :) Egyébként most vannak éppen Rodosz fölött.

Update 13:11 - most húznak el Ciprus mellett, és ha a föld nem lenne gömbölyű - izé... tudom, nem gömbölyű, hanem geoid -, akkor akár láthatnák is Tel-Aviv repülőterét. Most már hamar odaérnek.


Update 13:24 - kezdődik, a magasság már csak 7551 méter, és most már  a vertical speed is szépen növekszik, lassan ereszkedik a gép lefelé.


Éééés... tádámmm, leszállt. Nem tudom, divat-e még a fedélzeten tapsolni a földet érés pillanatában, de innen küldök most egy kis egyszemélyes tapsvihart.

2017. október 24., kedd

Ki tud róla?

Arany Jánost ellopták! :o


Tényleg, ma jártam ott (jó munkahelyet kell választani, akkor mindenhova eljut az ember :)
Pont most, az emlékévben. Dehát hogy lehet elvinni olyan magasból egy ekkora szobrot? És hova lehet tenni? Kinek kellett?
Nekem hiányzik onnan.


2017. október 18., szerda

Mégiscsak fotóalbum

de úgy is mondhatnánk, hogy kép szöveg nélkül.
Vagyis folytassuk tovább ismét képekkel: a vasárnapi gyönyörű időben jártam-keltem, és fényképre kívánkozott minden.
Azóta ezek a képek a Facebook sztárjai, legalábbis az ismerőseim között :)





Túl a Maszat-hegyen


Kép keretben

2017. október 12., csütörtök

Tisztelt Ház

Igen, kérem szépen, jósorsom a Tisztelt Házba vezetett a múlt héten, ahol egy emlékülésen vettem részt. Ezt megelőzően három alkalom volt eddig, amikor az Országházban jártam, és a legutóbbi 17 évvel ezelőtt, tehát legfőbb ideje volt, hogy meglátogassam. Most is szép, ámulósan lenyűgöző, és az ember - ahogy elnéztem, a többiek is - egészen megilletődött lesz, hogy ott lehet.
Néhány kép, mert időben érkeztem:




















És köszönöm a játékot :)

Advent 2. hete

Ma reggel. induláskor, még bőven sötétben. épp arra gondoltam, hogy nem szeretem a sötétet és a telet, csak engem senki nem kérdez meg, hogy...