2014. október 29., szerda


és reggel lett


















meg este lett



















egy közönséges napon.

A turistákok meg mit fizetnek ezekért a látványokért!

Más meg kénytelen ott kóborolni látástól mikulásig..., és még neki fizetnek :)

2014. október 26., vasárnap

Morfondi

Nézgelődtem az újságospulton (gyöngém a receptújságok :) és az egyik magazin címlapján a következő cikk-ajánlóra lettem figyelmes:

Mit nevezünk megcsalásnak?
A hűség rugalmas határai

Mi vaaan???? Rugalmas hűség? Kicsit, nagyon, talán? Ma igen, holnap nem? Annyira mégse?

Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem.

Ha valamibe bele fog bukni ez a mai világ, az az értékek elmismásolása lesz. Amikor rádöbben valaki arra, hogy neki ugyan kényelmesebb relativizálni bármely értéket, fölmenteni magát, a könnyebb utat választani; de ha vele szemben teszik ugyanezt, az már fájdalmas lehet. Vagy már nem is érzik annak? Már természetes, hogy nincsenek korlátok és nincs felelősség?

2014. október 23., csütörtök

Mostanában túl sokat kellett beszélnem erről, ezért most inkább ez a zene mondja el helyettem.
Én csak annyit teszek hozzá, hogy amikor egyik nyári keresetemből megvettük a vágyott lemezjátszót (egy szürke műanyag borítású Supraphon-t, ami magában szólt, nem volt még külön hangszórója), a hozzá megvett első két lemez egyike ez volt, Beethoven: Egmont-nyitánya. Sokkal-sokkal később, már felnőtt fejjel tudtam meg, mit jelentett. Amikor megvettük, csak egyszer hallgattuk meg, többet sose. Nem is értettem, miért kellett.

A neten sokféle előadásban van fönn. Van több is, ahol a korabeli, jól ismert fényképek kísérőzenéje,vagy éppen rangos zenekar adja elő, mint például a Bostoni Filharmonikusok. Mégis ezt, a talán amatőrnek tűnő felvételt választottam: a Savaria zenekar Vásáry Tamással. Ezzel csöndesen itthon vagyunk.


2014. október 18., szombat

Gyönyörű reggel

Annyira szép volt ma a reggel, hogy kárpótolt a szombati munkábamenetelért is. Az őszi nap meleg színei világították meg a budai oldalt, és mindent, ami szembejött :)
Olyan szelíden-szépen, hogy egyből az egyik kedves versem jutott eszembe. Két éve, induláskor, ugyan már betettem a blogba, de most előrehozom, mert még most is szeretem:

Juhász Magda

Nyárutó

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás, mint mikor
már minden menni készül, s amikor
nem vársz semmi jóra már, hirtelen
áttör a fény az őszi fákon, s hull
szívedre, nyári napsugár.

Hát nem volt érdemes fölkelni?

2014. október 12., vasárnap

Kirándulni muszáj

Vétek lenne ennek a szép nyárutónak nem kihasználni minden napját. A tegnapi sétáról majd később mutatok képeket, de a mairól nem bírom ki, hogy ne tegyek be rögtön.
A Kiscelli Múzeumban jártunk, ügyesen, fentről megközelítve egy kiserdőn át, és szépségeket láttunk. A Magyar Design Hét alkalmából egy papírinstallációt is kiállítottak a volt trinitárius templomban, az installációhoz illő világítással, ami miatt, sajnos, magát a templombelsőt nem igazán láttuk, viszont kárpótolt az egésznek a különleges hangulata. A múzeum maga pedig egy oázis a városban.






Céhládák




Nyomdagép a XIX. századból





2014. október 8., szerda


"Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!"

Október 8. Magyarok Nagyasszonya ünnepe

2014. október 7., kedd

Ilyenkor is szeretem

Ma korán mentem be dolgozni, és meglepődtem, mennyire párás, ködös, alig pirkadó a reggel. Ilyenkor a megszokott útvonal is egészen más arcát mutatja.
Szeretem a reggeli napsütésben nézni a budai oldalt, amíg a villamosra várok. Most tompák voltak a színek, köd ült a Duna fölött. A Gellérthegy sejtelmes párába burkolózott, nyugtató volt a látványa. Messze, jobbra, a Hármashatárhegynek nem látszott a teteje, ettől egész komoly hegynek mutatta magát (bocs, kedves hegyem), A dunaparti futók lépteinek zaját is elnyelte a köd párnája. És annyira beletartozott az egész képbe megpillantani végre messziről a villamos lámpáit, először csak a fényeket, aztán figyelni, ahogy fúrja magát előre a sárga behemót, hogy befutva széttörje a varázst.

2014. október 6., hétfő

Butlers-bölcsességek

Ha olykor a hétvégi bevásárlásnál lejjebb megyek, a város felé, a nagy plázánkba, el nem mulasztom megnézni az angol udvarházak aktuális berendezését és mutatós tárgyait. Ráadásul a falon megszívlelendő bölcsességek sorakoznak, például ilyenek:

Ha nem vágyunk nagyon sokra: minden ajándék. (Remarque)

A tökéletesség nem abban áll, hogy nincs mit hozzátenni, hanem, hogy nem lehet elvenni belőle. (A. de Saint-Exupery)

Az otthon ott van, ahol megteremtem magamnak. (Paul Coelho) - na, ezzel azért kicsit vitatkoznék.

És majdnem mindig megállom, hogy üres kézzel jöjjek ki a boltból :)

2014. október 4., szombat

In memoriam

Augusztus közepén írt utoljára kommentet: Még akkor is, ha csak virtuális az ismeretség, én örülök a találkozásnak. Már nem szeretném, ha ez megszűnne. Hiányoznál.

Most már Te hiányzol. 
Nyugodj békében, Stali!

2014. október 1., szerda

Szemünkre hulló fényben

A kerületi könyvtárunk megőrizte azt a jó szokást, hogy általában havonta író-olvasó találkozót rendeznek. A mostani alkalommal nemcsak író volt a vendég, hanem egy daltulajdonos: Dinnyés József. Színesen, érdekesen beszélő ember, meg nem kopott hanggal.
Én egyszer hallottam őt élőben, és az egyik dal néhány sora máig megmaradt bennem. Ratkó József verse sokmindent mondott akkor, de, mert szép, megborzongat ma is.

Furcsa dolog volt fiatalnak lenni, furcsa hallani ma ugyanazt. Látni, ahogy egyformán múltak el fölöttünk az évtizedek és tudni, hogy még mindig "egyforma szó a szánkban". És ez már így is marad.


Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...