Ma korán mentem be dolgozni, és meglepődtem, mennyire párás, ködös, alig pirkadó a reggel. Ilyenkor a megszokott útvonal is egészen más arcát mutatja.
Szeretem a reggeli napsütésben nézni a budai oldalt, amíg a villamosra várok. Most tompák voltak a színek, köd ült a Duna fölött. A Gellérthegy sejtelmes párába burkolózott, nyugtató volt a látványa. Messze, jobbra, a Hármashatárhegynek nem látszott a teteje, ettől egész komoly hegynek mutatta magát (bocs, kedves hegyem), A dunaparti futók lépteinek zaját is elnyelte a köd párnája. És annyira beletartozott az egész képbe megpillantani végre messziről a villamos lámpáit, először csak a fényeket, aztán figyelni, ahogy fúrja magát előre a sárga behemót, hogy befutva széttörje a varázst.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése