Ma korán mentem be dolgozni, és meglepődtem, mennyire párás, ködös, alig pirkadó a reggel. Ilyenkor a megszokott útvonal is egészen más arcát mutatja.
Szeretem a reggeli napsütésben nézni a budai oldalt, amíg a villamosra várok. Most tompák voltak a színek, köd ült a Duna fölött. A Gellérthegy sejtelmes párába burkolózott, nyugtató volt a látványa. Messze, jobbra, a Hármashatárhegynek nem látszott a teteje, ettől egész komoly hegynek mutatta magát (bocs, kedves hegyem), A dunaparti futók lépteinek zaját is elnyelte a köd párnája. És annyira beletartozott az egész képbe megpillantani végre messziről a villamos lámpáit, először csak a fényeket, aztán figyelni, ahogy fúrja magát előre a sárga behemót, hogy befutva széttörje a varázst.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
de azért el lehet képzelni :) Nyali 1. Végy egy adag gesztenyepürét, felengedtetve dobd bele a méretes narancssárga keverőtálba, boríts ...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése