2014. július 27., vasárnap

Egy szimpatikus vár

A várakat - mint tudjuk - általában hegytetőre építették, hogy ezzel is több munkát adjanak az ellenségnek, meg mert olyan jól néz ki ott fönt. Nem gondoltak akkoriban a kései, békés turistákra, akik - különösen nyáron - a tüdejüket is kiköpik, mire meghódítják. Ezért is örültem meg annyira a kivételnek, a kisnánai várnak, mivel az a föld színére épült. Ha őszinték akarunk lenni, inkább csak vizesárokkal, kőfallal megerősített udvarház, de engedjük meg neki, hogy várnak érezze magát. A lakótornyot és a kőfalakat nézve, igaza is van, ez egy nagyon rokonszenves vár annak minden illúziójával. Ha hozzávesszük a 35 fokot, és, hogy milyen finom málnát és lekvárokat lehetett kapni a várudvarban, akkor csak ajánlani tudom minden kocaturistának :)
Természetesen, a Mátrában...











Még templomdomb is magasabban van


Szépség

                                                            Ágyúgolyók is vannak



És itt találkoztam először a kronoszkóp nevű találmánnyal, amibe belenézve benépesül a várudvar vitézekkel, várbeli kisasszonyokkal és cselédekkel, mesteremberekkel, mindenkivel, aki akkoriban élt ott. Jópofa dolog.


2014. július 20., vasárnap

Húnyt szemmel bérceken futunk

Megszakítom a mátrai beszámolót, mert eszembe jutott, hogy nyolc évvel ezelőtt ilyenkor indultunk el eddigi egyetlen erdélyi utamra, Háromszékbe. Ez az utazás is a megismételhetetlenek közé tartozik, nemcsak azért, mert az akkori csapatból van, akit már eltemettünk, hanem mert akkor nyitott volt a szívünk a csodákra, és erőnk is volt hozzá, hogy megkeressük.
Saját magamat idézve (a megszűnt friblogos blogból) emlékszem vissza és Babits Mihály szép versével:

Háromszékből nem lehet üres kézzel és egész szívvel hazajönni. Az elsőt megtöltik minden jóval, a másiknak a fele pedig biztosan ott marad. Rabul ejti Erdély, újra meg újra vissza kell menni érte, hiszen őrzik a kincsek: a hegyek, a patak csörgése, a fenyők illata, az ízek, a szó gyönyörűsége, a mindig nyitva lévő kapuk, - minden, amitől az idegenként érkező is otthonra talál. De ez a táj nem csupán érzelem, hangulat és bennünk rögzült sztereotípiák, hanem kemény élet, szikár emberek, hihetetlen élniakarás. Megerősödés emberségben, hitben, magyarságban. És persze, sok-sok nevetés - kacagás -, ahogy ők mondják, hiszen ki kell nevetni az életet, hogy bírni tudjuk. 

Fenyőerdőben













Gelence, Szt. László-freskó és pasztofórium a világörökséges templomban




A Wass Albert-regényekből ismert Komandó az elárvult ipari vasúttal


Csomakőrös



  











Zágon - a fát a hagyomány szerint Mikes Kelemen édesapja ültette a kastély kertjében, és a szépen felújított Mikes-kúria, amit kastélynak hívnak.



Kedvencem: az orda :)

Persze, sokminden kimaradt, városok, hegyek és főképp az emberek. De ezek mind benne vannak a versben:

                                Húnyt szemmel bérceken futunk
                                s mindig csodára vágy szivünk:
                                a legjobb, amit nem tudunk,
                                a legszebb, amit nem hiszünk. 

 
                                Az álmok síkos gyöngyeit
                               szorítsd, ki únod a valót:
                               hímezz belőlük
                               fázó lelkedre gyöngyös takarót.





Erdély, ahogy bennünk él...
alkonyatkor az Ozsdolai-tetőn

2014. július 16., szerda

Az ember és műve

Mindig szeretem nézni annak a munkáját, aki hozzáértéssel és szakmája érezhető szeretetével teszi a dolgát. A parádi üveghutában láthattam ilyet. A parádi üveggyár - ahova még általános iskolai kiránduláson vittek minket - sajnos, már nem működik, de a szaktudás és a lelkesedés megvan még a faluban. Létrehoztak egy kis üveghutát, elsősorban bemutató céllal, kézműves termeléssel. Öröm volt látni a gyerekek rácsodálkozását is a kemencére, a munkára, a valódi világra,







2014. július 12., szombat

Mátrai képek

Most tényleg képekben, de ki-ki dúdolhat hozzá.  A két hegy határán voltunk, a Bükkben laktunk, csavarogni pedig a Mátrába mentünk át. Azért járunk vissza szívesen Bükkszékre, mert otthon érezzük magunkat a hegyen. Csak ilyenkor mindig elbizonytalanodom: lehet, hogy a mienken kívül is vannak hegyek? Talán még szebbek is? :)














2014. július 8., kedd

Szépséges pillanatok

Néhány kép a múltheti táborból. Jó volt ott lenni, és jó most itthon  a csöndet hallgatni. Száznegyvenen voltunk...
Majd lesznek képek arról, amerre jártunk, most egyelőre visszarázódás a dógozásba..

Bükkszéki hajnal az ablakból.
Ha sehova nem mentünk volna, ezért a látványért akkor is öröm lett volna ott lenni.


Mi ez? :)

... csak a tűz lángol...

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...