2014. szeptember 28., vasárnap

Hétvége

Amikor sütött a Nap...

a Várban



és a Horváth-kertben


És amikor még nem bújt elő, szombaton, az új, kedves helyünkön, a Jókai-kertben. Legközelebb már egy regénybe is belekezdünk ott :)






2014. szeptember 21., vasárnap

Csak vers


Ül az őszi napon
három kis anyóka,
fonogatnak, pereg
szaporán a rokka.

Öreg ujjbegyük közt
nem is kenderszálak,
fonallá a napnak
sugarai válnak.

S lemenőben a Nap
azért ragyog vissza
finom fonalukat
nehogy elszakítsa.

(Kányádi Sándor: Vénasszonyok nyara)

Most hirtelen nem találtam a képeim között ennek a versnek a hangulatához illőt, végre egyszer rábízom a kedves olvasókra, hogy képzeljenek hozzá egyet maguknak :)

2014. szeptember 13., szombat

Reggelek

Egy szép reggel a héten, amikor még igazi ősz volt:







 És egy másik reggel a héten, amikor már igazi ősz volt (egy buszmegálló üvegkalitkájából pislogva kifelé és fölfelé, amíg a vizibuszra vártam):




2014. szeptember 7., vasárnap

Heti mozgás

Mert, ugye, mi egészségesen élünk. A jó levegő az adott, csak ki kell lépni hozzá a kapun, hát megtettük. Tegnap délután útvomalbejáráson voltunk egy soron következő szeptemberi programhoz, amikor csoportot kell majd vezetni.
Azért túl komolyan nem vettük magunkat :)

A Jókai-kert ezen a ködös, párás, esőbe hajló délutánon (háttérben a majoros házzal, ami az egyetlen megmaradt, eredeti épület)


Amikor Jókai még itt lakott, és nem ilyen borús volt az idő, és a fái sem nőttek még ekkorára, akkor ott, lent, az egész várost láthatta (ami, valószínűleg, kisebb volt abban az időben)





Elüldögélt kedves oroszlános padján, házikabátjában, amin egy ismert képen is látható

Végül pedig megbeszéltük vele, milyen volt és milyen ma a kert, és megmutattuk, hogyan tud szelfizni, mert az ma olyan menő, hogy egy szobor is igazán készíthetne magáról. Tetszett neki, megpróbálta :)


Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...