2014. november 30., vasárnap

Szünet

Kedveseim!

Mint látható, hazajöttem, telve friss élményekkel.
Szégyenkezve jelentem be, hogy karácsonyig hűtlen leszek ehhez a bloghoz, mert az élményeket és a képeket most a Facebookon és egy külön erre a célra létrehozott blogban osztom meg.
Az ötödik evangélium című blog itt található.

Azért választottam ezt a formát, mert így sokkal több embert tudok elérni, köztük olyanokat is, akik egyébként nem találkoznának ezzel a témával, de így szívesen olvassák-nézik. Akit ennek a blognak az olvasói közül tudtam, gyorsan becserkésztem FB-ismerősnek, hogy ne maradjon le róla. Akit nem sikerült, és szeretné látni a képeket, kérem, jelezze, és fölveszem a csoportba. Azt nem tudom most ígérni, hogy a képek a közeljövőben máshol is elérhetők lesznek. Holnaptól munka két hét kihagyás után, évvégi téboly, örülök, ha élek.

Azért néha idenézek még.

2014. november 28., péntek


Micknek teljesen igaza van :)

És ma  éjjel szerencsésen le is szállt. Igen, igen, majd mindent, csak egy kis türelmet kérek, hogy magamhoz térjek.
Egy szentföldi zarándoknak nem könnyű lélekben is hazaérkezni.

2014. november 13., csütörtök

Oroszka

A cím ne tévessze meg az orosz nyelv iránt elkötelezett olvasókat, nem erről fog szólni a bejegyzés. Oroszka egy - ma is még szinte színmagyar - község a Garam mentén, zarándokutunk következő állomása. Igazi, szívélyes vendéglátással, aranykarikás húslevessel, ízes, szép szóval.

A II. világháború idején a front három hónapig állt a falu határában, súlyos harcok folytak. A sok roncsot, fegyvert összegyűjtötték utána, és nemcsak kreatívan használták fel a mindennapi életükhöz, hanem egy magán hadimúzeumot is alapítottak. Érdekes, furcsa, elgondolkodtató.



A falon egy repülőgép roncsa és bent az épületben is sok-sok minden

Verset is hallhattunk az ott harcolt Szent László-hadosztályról

"békévé oldja az emlékezés"


A helybeliek szívügyüknek tekintik a múzeumot, már I. világháborús emlékekkel is bővült.






2014. november 6., csütörtök

Akkor hát zarándoklat!

Az elmúlt ünnep és az élet zajlása nem hagyott helyett az idei őszi zarándoklatunkról való beszámolónak. Most a határon túlra, a Felföldre merészkedtünk. Az első állomás Bény volt, mely község alig húszpercnyire a határtól, a Garam partján fekszik. Mindkét nevezetes látnivalója a XI-XII. században épült: a rotunda és a premontrei apátsági templom. A hagyomány szerint itt, a Garam partján, gyűjtötte egybe a seregét Szent István, amikor Koppány ellen indult hadba; és itt ütötték őt lovaggá a német lovagok.

Minden együtt




A fából készült festett szobrok csak úgy sorakoznak az egyik oldalkápolnában




A Felvidék visszacsatolásakor kapott emlékzászló



István lovaggá ütésének állít emléket



A többi kép, nem sok, az FB-oldalamon látható vagy igény szerint majd itt egy következő bejegyzésben. De, sajnos, a képek nem tudják igazán visszaadni az egész hely megragadó történelmi hangulatát.

2014. november 1., szombat

Hazavárnak

Talán úgy vagyunk ezzel az egésszel, mint régen, amikor valahova elmentünk otthonról, és a szüleink aggódva, talán még imádkozva is, várták, hogy épségben hazaérjünk. Ilyen, értünk közbenjáró hazavárók a szentek is. Ők már otthon vannak, mi még úton vagyunk. A szentek pedig - és nemcsak azok, akik a kalendáriumban szerepelnek - kérik értünk az Istent, hogy mi is épségben hazaérjünk.
(A gondolat nem saját, a mai prédikációból loptam, abban kicsit szebben volt kifejtve :)

A múltkori egyik szép hétvégén a Farkasréti temetőben sétáltunk, képek, most kivételesen egészen sok.

Mint két összefonódó kéz - Mészáros Ági sírja

A síremlék Pátzay Pál szobra




 
                                                      Napbanéző - Borsos Miklós szobra

Pilinszky János sírja, a keresztet gesztenyéből rakta ki valaki

Valódi


 Fogadd magadhoz híveid,
kiket nem köt már föld pora,
nekik házadban adj helyet,
hogy zengjék áldó éneked.


Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...