Visszanéző - január

Néhány kép, amelyek nem találtak helyet a külön bejegyzésekben:

Még egy kis karácsonyi hangulat: új dizájn, díszek egy szép üvegvázában. A legfölső üvegdíszt még két éve vettem Parádfürdőn, az üveghutában, amikor a tábor során ott jártunk. A fára nem tudott fölkerülni szegény, ahhoz túl nehéz, hát, most mégis dísz lett belőle :)

Egy téli délután hangulata a Duna-parton, amíg a buszra vártam és majd' odafagytam.közben.

A kicsike hóesés sokat ígérő látványa

A levendula a tavaszt várja

A saját üzleted

Tegnap délelőtt, autóbuszon ülve, az Andrássy úton mentem, és ahogy bambultam (divatos szóval csak néztem ki a fejemből) az egyik bezárt üzlet kirakatán hatalmas betűkkel ezt láttam: Képzeld ide a saját üzletedet!
Odaképzeltem. Nem mondom, hogy nem kellett hozzá fantázia, de én szófogadóan képzeltem. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy milyen üzletet is képzeljek oda.

Virágbolt az nem lehet, mert nem állhatom a tömény virágillatot, a liliomra különösen is érzékeny vagyok, és azt hiszem, a virágkötésnek se lennék mestere. Könyvesbolt az nem jó, egyrészt mert van arrafelé, másrészt pedig megkérném a vevőt, hogy maradjon csöndben, mert éppen olvasok. Így nem lenne nagy a forgalom. Divatbolt, na az nem kéne még egy pont oda, meg nem is lennék jó reklám a leharcolt cuccaimban. Persze, ha már saját üzletem lenne az Andrássy úton, akkor egyáltalán nem biztos, hogy nekem kéne ott eladóskodnom, de a saját üzletet azért én így értelmezem. Vendéglátóst se akarok, pedig eredeti szakmám, de más üzletében se dolgoztam sose ebben, nemhogy a magaméban!

Aztán kitaláltam! Papírbolt lesz! Az a kedvenc boltom, máig is nagyon szeretek a papírboltokban böngészgetni. Leginkább még az NDK-ban volt ez  kihagyhatatlan időtöltésem, mert ezerféle minden volt, ráadásul fillérekért. Hogy csodálkozott a repülőtéri vámos Ferihegyen, amikor 30 szebbnél szebb műanyag füzetborító hevert a bőröndben felül: - A gyerekeknek? - Igen, igen, a gyerekeknek. Mind a harmincnak. Mehettem.

Szóval, papírbolt. Kis üzlet volt, tökéletes lenne. Ha arra jártok, nézzetek be!

A mi utcánk

A mi utcánk, ó, be szép!
És ez már így is marad a tavaszi olvadásig, - két héttel a lefagyott eső után....
A múltkor a szomszéd taxit rendelt, aztán a központból ideszóltak, hogy bocsánat, de a taxi nem tud bejönni, legyen kedves a kuncsaft kicsúszkálni a főútvonalig, és ott majd megtalálják egymást. Mert miért is kér az ember taxit a ház kapujához?
(Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a járdán most már lehet közlekedni, azt pedig már gyerekkorunkban megtanultuk, hogy, fiam, ne lépj le a járdáról!)

Imádsággal a tizenhat halottért, a családjaikért, a sérültekért, a túlélőkért...... és az országért, ami a fájdalomban most eggyé tudott válni-

zajlik

Vasárnap délután kimentem a Dunához, le ne maradjak erről a nagy látványosságról. Hát, vonítottak a farkasok, rendesen, jó volt utána a meleg szoba.
Hogy aztán most csak a Duna zajlik-e vagy az én életem is, vagy pedig éppen most jut nyugalomba, - Kristóf Attila hajdani Magyar Nemzet-beli tárcasorozatának címét és mindenkori zárómondatát idézve - én nem tudom.

in memoriam

Nagyon szeretett élni! A fájdalmaival, a szenvedésével együtt is akart, szeretett élni, Egyszer találkoztunk személyesen, a kezdet kezdetén, amikor blogtalit tartottunk, azok, akik egyszerre vágtunk bele ebbe a kalandba, és egymásra találtunk a neten. Azóta már csak olvastuk és kommenteltük egymást.
Megérhette még legnagyobb örömét, hogy ölében tarthatta az unokáját.
Nyugodj békében, Andi!

bölcsek

Optimizmus

Ma megvettem az éves bérletet.
Magától értetődő :)

Csanádi Imre:

Első hó köszöntő

Hó, hó, friss hó,

angyalváró,

gyöngyen hulló

gyöngyvirág-hó, -

csupasz bokrok

csipkézője,

fák fodros

fejkötője,

kerítések

keszkenője,

hegyek-völgyek 

ünneplője.

 

(Na, ennyire szép azért még nem volt, de legalább fehér és maradós. Kicsit.)

 

Blogos új évet!

Oké, tudom, hogy én hagytam magára szegényt, úgyhogy nekem kell újra életet lehelni bele.
Na, próbáljuk meg!

Ma reggel, hajnalok hajnalán (ööö....., szóval, úgy fél kilenc tájban) mindösszesen hárman kóvályogtunk az utcán, rajtunk kívül, szó szerint, még a kutya sem. Viszont ez az egymás útját így-úgy keresztező kis csapat valamennyi tagja mosolygós-lelkesen boldog új évet kívánt egymásnak (be kell valljam, a másik kettő kezdte külön-külön, én csak nem akartam.kimaradni belőle). A fiatalember pedig, akivel végül egy buszra szálltunk, csak ő hamarabb szállt le, úgy integetett vissza - természetesen, én is -, mintha már régi ismerősök lennénk. És ettől tényleg egy belső mosollyal indult a nap.

És szép volt a világ. Ilyen:

Pedig nem is valami messzi tájon, csak itthon, az orrunkig se látó ködben.

Eláruljam a titkot?

A buszváró jégvirágos üvegfala..., arra nyomtam rá az orromat és a telefont. Kibírta mind a kettő :)

BOLDOG ÚJ ÉVET!