2017. január 9., hétfő

in memoriam

Nagyon szeretett élni! A fájdalmaival, a szenvedésével együtt is akart, szeretett élni, Egyszer találkoztunk személyesen, a kezdet kezdetén, amikor blogtalit tartottunk, azok, akik egyszerre vágtunk bele ebbe a kalandba, és egymásra találtunk a neten. Azóta már csak olvastuk és kommenteltük egymást.
Megérhette még legnagyobb örömét, hogy ölében tarthatta az unokáját.
Nyugodj békében, Andi!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...