2015. július 30., csütörtök

Receptek :)

gyümi nyalik (jóvanna, nyelvészek :p

Bár most éppen nem tombol a nyár, de biztosan fog még, jöjjön hát néhány nyári finomság! Egyik sem sosem hallott csemege, csak egészséges, üde nyalánkságok a magam módján:

Turmix
Hozzávalók: egy botmixer pohárral (de jó az ndk-turmixgép is a levehető ajtóval), egy bögre hideg tej, fél pohár natúr joghurt, bármilyen gyümölcs ízlés szerinti mennyiségben (kb. 1 nagy őszibaracknak megfelelő), fajtája szerint hámozva, kimagozva, darabolva, megmosva, egy kevéske méz, még kevéskébb citromlé, de azért kell bele. Mindent egybe, turmix rá, aztán bele a macis bögrébe - nyammmm 1.

Jégkrém
Szükséges hozzá 6 db pálcikás jégkrémforma, amik a legkülönbözőbb boltokban váratlanul elénk toppannak (nyári névnaposok előnyben, csak nyafogni kell érte), 2 banán fölkarikázva (az amerikaiaknak biztos odaírnák, hogy hámozva, mert nekik mindent meg kell magyarázni), kb. ennek megfelelő súlyú bármilyen gyümölcs (jó, talán alma-körte nem, de pl. kivivel nagyon jópofa) ugyancsak darabolva. Nem kell hozzá se cukor, se tejféle, a banán mindegyik helyett helyt áll, édes és tartást is ad.. Ez is bele a turmixba, aztán már csak bele kell kanalazgatni a formákba és a mélyhűtőben kifagyasztani - nyammm 2.

Tejbegríz
A tejbegrízt egy bögre tejjel, egy púpozott evőkanál grízzel és ízlés szerinti cukorral pillanatok alatt elkészítjük. Bármilyen nyers gyümölcsöt - ha kell, földarabolva - csinosan elrendezünk egy tányéron, és rámerjük a még forró tejbegrízt.
Akinek jó a memóriája, derenghet neki, hogy ez már szerepelt a blogban sokkal részletesebben leírva, csak akkor kifejezetten reszelt almával. de azóta kipróbáltam málnával és őszibarackkal is - nyammm 3.

Gofri
Ha otthon sütjük (nyáron kizárt), akkor fahéjasat, mert azt szeretem, ha vásároljuk, akkor mindegy. A gofrira vegyes gyümölcsöt halmozunk és tejszínhabot nyomunk rá a sprayból (sokat). Fogyasztási ideje vasárnap késő reggeli vagy uzsonna, de feltétlenül vasárnap, mert ez az igazi nyammm 4.

Akinek pedig nincs türelme ezekkel játszani, az nyugodtan egyen meg egy őszibarackot, - úgy, ahogy van :)


2015. július 26., vasárnap

Szent Anna, Krisztus Jézus nagyanyja

A Jeruzsálem északi részén fekvő Szent Anna-templom egy szép legenda kapcsán épült. A régi legenda szerint azon a helyen élt Szent Anna, Szűz Mária édesanyja. Ez nem valószínű, de a keresztes lovagok egy csodálatos templomot építettek ott. Olyan szépet, hogy még Szaladin szultánnak is megtetszett, nem engedte lerombolni, hanem Korán-iskolát rendezett be benne. A templom ezzel a "menlevéllel" vészelte át a szentföldi háborúskodást, és áll ma is.

A templom kertje


Sok ilyen szép kert található a templomok, kolostorok körül. Szakértők szerint Jézus korában is zöldebb, dúsabb növényzetű volt a vidék, csak aztán a folyamatosan zajló háborúskodások egyszerűen kiirtották a növényzetet. Izraelben már több évtizede az ún. csepegtető öntözést (mikroöntözés) alkalmazzák, amellyel kis mennyiségű vizet juttatnak folyamatosan a növények gyökereihez. Ez költségkímélő és hatékony eljárás a XX. század első felében használt árasztásos öntözéshez képest, amelyben átitatták vízzel a talajt, majd hagyták kiszáradni. (A csepegtető öntözés talán majd megér egy külön bejegyzést is, képekkel.)

A Szent Anna-templom kívülről nem sokat ígér

Belül azonban egyszerű, természetes és gyönyörű


A templom oldalánál találták meg a Beteszda-fürdőt öt oszlopcsarnokával. A fürdő a mai járószinttől 8-9 méter mélyen fekszik. Nem lehetett a teljes fürdőt föltárni, mert már házak épültek rá az idők folyamán.
Szent Anna napjának szép magyar hagyományai is vannak: ezen az ünnepen tartják a palóc búcsút Balassagyarmaton, és a Rábaközben a szanyi Szent Anna-kápolna is búcsúünnepét üli a sokfelől érkező zarándokokkal.

Krisztus Jézus Nagyanyjának,
Dicsőséges Szent Annának,
Zengjen buzgó éneket,
Szívünkből a szeretet.
    Kérünk te szent magzatodért,
    És kit ő szült Megváltónkért,
    Szent Anna, Szent Anna
    Krisztus Jézus nagyanyja,
    Légy híveid oltalma.



Köszöntünk Szent Anna, anyák tüköre,
A házas életnek dísze öröme.
Jézus unokádon, örülj e napon,
Örülj e napon.
Örülj Szűz Márián, édes lányodon.


Szent Anna tégedet csodál dél s kelet,
Szülöttedben dicsér a szent kegyelet.
Aranylánc vagy az ó és új törvény között,
Új törvény között.
A földet az éggel össze te kötöd.


Az élet homályos ködös útjain,
Vezess szerelmednek védő karjain.
Ó Szent Anna asszony, légy édesanyánk,
Légy édesanyánk.
Segíts föl az égbe éltünk alkonyán.


Isten éltessen minden Annát, aki erre jár, meg azokat is, akik nem :)

2015. július 24., péntek

Csak a rohanás

Tegnap estefelé, amikor pár percig úgy érződött, hogy a délutáni zivatar kicsit elviselhetővé tette az életet, járni támadt kedvem, és elballagtam a távolabbi plázába. Körbenézelődtem, gyorsan beleszerettem két fonott dobozba, tetővel (muszáj lesz visszamenni), és bevásároltam, amiket amúgy is akartam. Végül a -1. szinten, egy pamlagon üldögélve, a kis okoson megnéztem, mikor jön a hazafele tartó busz. Az óra 31-et mutatott, a busz pedig 34-kor jött. Hát, akkor hajrá! - mondtam magamnak és elkezdtem teperni, mint állat. Föl a mozgólépcsőn (jaj, méér ilyen lassú!), át az előtéren, kitörve az oldalajtón, mert az közelebb esik a buszmegállóhoz. Még épp láthattam, ahogy a busz becsukja az ajtókat (tudom, a sofőr - igényesek kedvéért :), és elindul a megállóból.

Lerogytam a napsütéstől még kellemesen meleg kőpárkányra, kapkodtam a levegőt és mélyen elgondolkoztam, volt rá még tíz percem. Vajon miért vált vérünkké, önkéntelen belső késztetéssé a rohanás? Nem kellett időre érnem sehova, jóleső hűs volt benn, nem volt semmi bajom, nem voltam éhes, nem bántott senki, hát, miért nem az volt a gondolatom, hogy jó, ez a busz hadd menjen el, majd szép kényelmesen kimegyek a következőhöz. Tudtam, hogy nem az utolsó megy el. Addig bámészkodtam volna, vagy játszom egy freeflow-t vagy wifizek. De nem,  nekem azt el kellett érni, mintha valamiről lemaradnék különben.
Nagy tanulság volt.

Persze, késhetett volna két percet a busz a város felől, ahogy sokszor szokott is, és akkor most itt állnék tanulság nélkül :)

2015. július 22., szerda

Egy kis vulkán a hőségben

Mint tudjuk, a kis herceg bolygóján is voltak kialudt vulkánok, amelyeket mindig gondosan kitisztogatott, mert mit lehet tudni. Erről az embertelen hőségről jutott eszembe egy tavaly nyári kalandunk, amikor a bükkszéki táborból hazafelé jövet, megálltunk megnézni és körbemászni a Kisnána határában lévő vulkáni képződményt. Persze, délidő volt, a mostani 36 helyett csak 32 fok, szikrázó napsütés és tikkadt szöcskenyájak, minket is beleértve. Normális ember a láthatáron se, nyilvánvalóan.

A Mátra a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozik, de formáit a miocén vulkánosság óta már jelentősen átalakították az utólagos szerkezeti mozgások és az erózió. Egy ilyen, megmaradt alakulat ez a kisnánai kis vulkán, ami ma természetvédelmi terület és tanösvény. Szépen kitáblázva, feliratozva, milyen réteg, milyen -cén korból és minden szükséges egyéb tudnivaló. A tanösvény a vulkáni kúp peremén fut körbe csigavonalban, és mivel ez a kúp, magában állva, kiemelkedik a síkságból, körös-körbe süti a Nap. Az ösvény szélén végig vaskorlát védi az elbámészkodó vagy éppen megcsúszó turistát, nehogy lebucskázzon. Hamar rájöttünk azonban, hogy megkapaszkodni éppen nem lehet benne - még ha jól is jött volna, amikor földbe vájt lépcsőkön kellett föl vagy lefele haladni, vagy a belógó ágakat kerülgetni - mert a napsütötte korlát tűzforró volt. Olyan forró, amilyen csak egy napsütötte vaskorlát lehet. Tenyérrel megfogni komoly égési sérülés, ujjal hozzáérni meg minek? A zsebkendős megoldás vált be, ha nagyon muszáj volt.
Szép volt, érdekes, izzasztó; annyi benne a hiba, hogy a krátert is nagyon benőtte már a növényzet, alig-alig látni a formáját. Néhány kép egy majdnem a mostani szerinti kánikulai kirándulásból, tavalyról, amikor még fiatal voltam :)

Kilátás a vulkán tetejéről

Az a bizonyos főtt vaskorlát
Egy kicsit még látszanak a vulkán formái
Süt itt, bizony, mindenhol



2015. július 20., hétfő

Nyááár

Hát ti meg mit kerestek itt?
Lopom Micktől, mert aranyos :)

Ennél többet most ne is várjatok tőlem.

2015. július 16., csütörtök

Kármelhegyi Boldogasszony



A Szentföldön két olyan hegyet láttam (hegyen jártam), amelyik megragadott. Az egyik a Kármel, a másik a Tábor-hegy. A Kármel szép, a Tábor-hegyen pedig valóban jó volt lenni. A Kármel nem magas hegy, de mivel a tengerparton van, ezért fölé magasodik a tengernek, békességes, szép a kilátás is róla. Ezt a tengerparti hegyet idézi Mária egyik szép megszólítása: Tengernek Csillaga.
A Kármel hegye csöndjével, nyugalmával, dús növényzetének szépségével szinte kiszakadást ad a világból. Éppúgy, mint a karmelita kolostorok kolostorok légköre még manapság is. Az utazásban, a látnivalókban is megállást, imádságot jelentett.


A Szentírás több helyen megemlékezik a Kármel hegyről, ahol Illés próféta élt és védelmezte a hit tisztaságát (1Kir 17–19). Az egyházatyák a hegyet szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt Szűz Mária jelképének látták. A próféta után sok remete élt a hegyen. Majd a 12. században rendet alapítottak itt azzal a céllal, hogy a Szűzanya oltalmában szemlélődő életmódot folytassanak. A tengerről felszálló felhőben (1Kir 18,44), mely Illés idejében a megmentő esőt hozta, a Szűzanya előképét látták. Így jött létre a kármelita rend.

Stock Szent Simon 1251. július 16-án részesült a skapuláré látomásában. A hagyomány szerint a Szűzanya angyalok és szentek kíséretében jelent meg a rendfőnöknek, és átnyújtotta neki a skapuláré nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, és a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből. E kiváltságot később a rendtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, illetve annak éremváltozatát viseli és a Kármelhegyi Boldogasszony oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.

A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletét azok a szerzetesek hozták magukkal Európába, akik a szaracénok elől menekülve kényszerültek elhagyni ősi remeteségüket.
Édesanyjuk, védasszonyuk ünnepét 1376/78-tól ülik a kármeliták. Pápai jóváhagyást az ünnep megtartására V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.
(forrás: Magyar Kurír)

Van egy szép legenda is, miszerint Mária az örömhírvétel után a Kármel hegyére vonult vissza felkészülni feladatára, ezért is kötötték személyét később különösen is a hegyhez.

Illés próféta barlangja a hegyen

A kármelita templom és kolostor

A templom előtere, körben a felirat: Üdvözlégy Tengernek Csillaga

A templom belülről

Kilátás a kolostorból a tengerre


Szeretem ezt a kórusművet is a mi kórusunk profi, fényesen zengő előadásában, de talán most inkább ebben a kedves, természetes éneklésben.


2015. július 11., szombat

Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak közben az időjárás fogta magát, és nem győzte kivárni, mire én új bejegyzést írok. Akkor hát jöjjön inkább egy olyan közepes nyár a régi szép időkből:


Én meg töltöm tovább a nyarat, de nyugi, betörők, itthon és munkával :(

Na, jöhet a strandolós is, ezerrel süt a Nap:


2015. július 5., vasárnap

2015. július 2., csütörtök

Magnificat

Sarlós Boldogasszony - Mária látogatása Erzsébetnél



A szolgáló szeretet és az öröm ünnepe

A vizitáció Ain-Karemben, Keresztelő Szent János szülőfalujában történt. Ide, a hegyek közé ment el Mária, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet, aki idős kora ellenére gyermeket várt. Találkozásukkor mondja el Mária a Magnificat éneket: Magasztalja az én lelkem az Urat...

A látogatás emlékét egy templom őrzi a hegyoldalban, egy élő. vidám, örömteli templom:

 A Magnificat-templom Ain-Karemben

Egy ősi kút a templom alatt. Ilyen kutakról hordták a vizet Jézus korában az asszonyok.


A templom szentélye. Mária a sivatagon át jön, körülötte kivirágzik a puszta.

Mozaikképek a templom padlózatából és faláról:














Kilátás a templomkertre

És  álljon itt a címadó imádság is Dienes Valéria verse szerint:

Magasztalja lelkem az én Uramat,
örvendezve élek szárnyai alatt,
szolgálója lettem, lepillantott rám,
alázattal zengi dicséretét szám.

Ami velem történt, nem volt soha még,
boldognak mond engem minden nemzedék,
nagyot művelt rajtam hatalmas keze,
jóságában százszor szent az Ő neve.

Irgalma leárad, népünkre borul,
félelmünkre válasz, és szívünkre hull,
mindenható karja, csak egyet suhint,
s a kevélykedőket széjjelszórja mind.

Letöri a gőgöst képzelt magasán,
alázatos hívét áldja trónusán,
éhezőknek étket tele kézzel ád,
de a gazdagoktól zárja kapuját.

Igazak dolgára örök gondja van,
szívén hordja népét nagy irgalmasan,
atyáinkhoz szólott évezreken át,
benne bízó népe ismerte szavát.

Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát,
Fiút és a Lelket századokon át!
tudom, hogy mit adtál: töviskoronát,
áldott légy ma érte, s minden koron át!

(Aki ismeri a dallamát, dúdolhatja, sajnos, a youtbe-on nem találtam elfogadható énekelt változatot.

Akinek még irodalomhoz van kedve, ezt a verset olvashatja, aki másféle képet szeretne látni, itt nézelődjön, aki pedig zenét szeretne hallgatni, annak a sok közül Vivaldi: Magnificat-ját ajánlom,  önálló feladat :).

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...