Egy kis vulkán a hőségben

Mint tudjuk, a kis herceg bolygóján is voltak kialudt vulkánok, amelyeket mindig gondosan kitisztogatott, mert mit lehet tudni. Erről az embertelen hőségről jutott eszembe egy tavaly nyári kalandunk, amikor a bükkszéki táborból hazafelé jövet, megálltunk megnézni és körbemászni a Kisnána határában lévő vulkáni képződményt. Persze, délidő volt, a mostani 36 helyett csak 32 fok, szikrázó napsütés és tikkadt szöcskenyájak, minket is beleértve. Normális ember a láthatáron se, nyilvánvalóan.

A Mátra a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozik, de formáit a miocén vulkánosság óta már jelentősen átalakították az utólagos szerkezeti mozgások és az erózió. Egy ilyen, megmaradt alakulat ez a kisnánai kis vulkán, ami ma természetvédelmi terület és tanösvény. Szépen kitáblázva, feliratozva, milyen réteg, milyen -cén korból és minden szükséges egyéb tudnivaló. A tanösvény a vulkáni kúp peremén fut körbe csigavonalban, és mivel ez a kúp, magában állva, kiemelkedik a síkságból, körös-körbe süti a Nap. Az ösvény szélén végig vaskorlát védi az elbámészkodó vagy éppen megcsúszó turistát, nehogy lebucskázzon. Hamar rájöttünk azonban, hogy megkapaszkodni éppen nem lehet benne - még ha jól is jött volna, amikor földbe vájt lépcsőkön kellett föl vagy lefele haladni, vagy a belógó ágakat kerülgetni - mert a napsütötte korlát tűzforró volt. Olyan forró, amilyen csak egy napsütötte vaskorlát lehet. Tenyérrel megfogni komoly égési sérülés, ujjal hozzáérni meg minek? A zsebkendős megoldás vált be, ha nagyon muszáj volt.
Szép volt, érdekes, izzasztó; annyi benne a hiba, hogy a krátert is nagyon benőtte már a növényzet, alig-alig látni a formáját. Néhány kép egy majdnem a mostani szerinti kánikulai kirándulásból, tavalyról, amikor még fiatal voltam :)

Kilátás a vulkán tetejéről

Az a bizonyos főtt vaskorlát

Egy kicsit még látszanak a vulkán formái

Süt itt, bizony, mindenhol