2014. december 31., szerda

Évfordulón

A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, de most nehezebb dolga volt, teleraktam képekkel a blogot :)


Ez, persze, az ő szemszöge (a sváb búcsú valami rejtélyes okból nagyon tetszett nekik),én egy kicsit másképp válogattam volna.
A lényeg viszont, akár ők, akár én nézem, az, hogy van miért hálát adni. Ennek az örömével kívánok minden kedves olvasónak

BOLDOG ÚJ ÉVET!

2014. december 28., vasárnap

2014. december 23., kedd

Igen, Karácsony

Ez az árva se maradjon itt teljesen magára hagyatva így, ünnep előtte.

Tegnap még dolgoztam, úgyhogy a mába kellett belezsúfolni a bevásárlást, rámolást, sütést, majd még az ajándékcsomagolást, mindent. Nagyjából az űzött vad állapota a pillanatnyi helyzet, viszont kész a sütés! :)
(Azt kipihenni ültem le a géphez.)

Reggel megint egy mársemmisemolyan-on gondolkodtam el, ahogy jöttem hazafelé a vásárlásból. A nagy hentesnél ilyenkor kint árulják a halat a bolt előtt. Emlékszem gyerekkoromból, amíg sorba kellett állni, én az ujjamat odanyomtam az akvárium oldalához és figyeltem, ahogy tátogva odajönnek a halak. (Jöttek volna azok szerintem az ujjam nélkül is, mi mást tudtak tenni abban a tömegben?) A mai gyerekeknek már ez se jut. Az akvárium - ember- vagy állatbaráti okokból - valami lepellel körbe van vonva, hogy mi ne lássuk a halat, azok meg ne lássák még a villamost se. Megint átestünk a ló (vagy a hal?) túlsó oldalára.

De ahogy jöttem el mellette, megláttam, hogy a fekete táblán krétával a következő kiírás szerepel: PONYT!

És ettől derűs lett a napom :)
Hát mégse lesz minden tökéletes ebben a minden és mindenki jogaira oly sokat adó világban!

De az biztos, hogy suhan, úszik, közeleg már a karácsony, és a sok őrület között talán inkább ennek a derűje és békessége kezd el élni bennem is.

Ha még jár erre valaki, kívánok neki


békességes, örömteli, szép Karácsonyt!


A kép Betlehemből való, a Tej-barlangból, ahova a hagyomány szerint, Jézus születése után a Szent Család átköltözött.

2014. november 30., vasárnap

Szünet

Kedveseim!

Mint látható, hazajöttem, telve friss élményekkel.
Szégyenkezve jelentem be, hogy karácsonyig hűtlen leszek ehhez a bloghoz, mert az élményeket és a képeket most a Facebookon és egy külön erre a célra létrehozott blogban osztom meg.
Az ötödik evangélium című blog itt található.

Azért választottam ezt a formát, mert így sokkal több embert tudok elérni, köztük olyanokat is, akik egyébként nem találkoznának ezzel a témával, de így szívesen olvassák-nézik. Akit ennek a blognak az olvasói közül tudtam, gyorsan becserkésztem FB-ismerősnek, hogy ne maradjon le róla. Akit nem sikerült, és szeretné látni a képeket, kérem, jelezze, és fölveszem a csoportba. Azt nem tudom most ígérni, hogy a képek a közeljövőben máshol is elérhetők lesznek. Holnaptól munka két hét kihagyás után, évvégi téboly, örülök, ha élek.

Azért néha idenézek még.

2014. november 28., péntek


Micknek teljesen igaza van :)

És ma  éjjel szerencsésen le is szállt. Igen, igen, majd mindent, csak egy kis türelmet kérek, hogy magamhoz térjek.
Egy szentföldi zarándoknak nem könnyű lélekben is hazaérkezni.

2014. november 13., csütörtök

Oroszka

A cím ne tévessze meg az orosz nyelv iránt elkötelezett olvasókat, nem erről fog szólni a bejegyzés. Oroszka egy - ma is még szinte színmagyar - község a Garam mentén, zarándokutunk következő állomása. Igazi, szívélyes vendéglátással, aranykarikás húslevessel, ízes, szép szóval.

A II. világháború idején a front három hónapig állt a falu határában, súlyos harcok folytak. A sok roncsot, fegyvert összegyűjtötték utána, és nemcsak kreatívan használták fel a mindennapi életükhöz, hanem egy magán hadimúzeumot is alapítottak. Érdekes, furcsa, elgondolkodtató.



A falon egy repülőgép roncsa és bent az épületben is sok-sok minden

Verset is hallhattunk az ott harcolt Szent László-hadosztályról

"békévé oldja az emlékezés"


A helybeliek szívügyüknek tekintik a múzeumot, már I. világháborús emlékekkel is bővült.






2014. november 6., csütörtök

Akkor hát zarándoklat!

Az elmúlt ünnep és az élet zajlása nem hagyott helyett az idei őszi zarándoklatunkról való beszámolónak. Most a határon túlra, a Felföldre merészkedtünk. Az első állomás Bény volt, mely község alig húszpercnyire a határtól, a Garam partján fekszik. Mindkét nevezetes látnivalója a XI-XII. században épült: a rotunda és a premontrei apátsági templom. A hagyomány szerint itt, a Garam partján, gyűjtötte egybe a seregét Szent István, amikor Koppány ellen indult hadba; és itt ütötték őt lovaggá a német lovagok.

Minden együtt




A fából készült festett szobrok csak úgy sorakoznak az egyik oldalkápolnában




A Felvidék visszacsatolásakor kapott emlékzászló



István lovaggá ütésének állít emléket



A többi kép, nem sok, az FB-oldalamon látható vagy igény szerint majd itt egy következő bejegyzésben. De, sajnos, a képek nem tudják igazán visszaadni az egész hely megragadó történelmi hangulatát.

2014. november 1., szombat

Hazavárnak

Talán úgy vagyunk ezzel az egésszel, mint régen, amikor valahova elmentünk otthonról, és a szüleink aggódva, talán még imádkozva is, várták, hogy épségben hazaérjünk. Ilyen, értünk közbenjáró hazavárók a szentek is. Ők már otthon vannak, mi még úton vagyunk. A szentek pedig - és nemcsak azok, akik a kalendáriumban szerepelnek - kérik értünk az Istent, hogy mi is épségben hazaérjünk.
(A gondolat nem saját, a mai prédikációból loptam, abban kicsit szebben volt kifejtve :)

A múltkori egyik szép hétvégén a Farkasréti temetőben sétáltunk, képek, most kivételesen egészen sok.

Mint két összefonódó kéz - Mészáros Ági sírja

A síremlék Pátzay Pál szobra




 
                                                      Napbanéző - Borsos Miklós szobra

Pilinszky János sírja, a keresztet gesztenyéből rakta ki valaki

Valódi


 Fogadd magadhoz híveid,
kiket nem köt már föld pora,
nekik házadban adj helyet,
hogy zengjék áldó éneked.


2014. október 29., szerda


és reggel lett


















meg este lett



















egy közönséges napon.

A turistákok meg mit fizetnek ezekért a látványokért!

Más meg kénytelen ott kóborolni látástól mikulásig..., és még neki fizetnek :)

2014. október 26., vasárnap

Morfondi

Nézgelődtem az újságospulton (gyöngém a receptújságok :) és az egyik magazin címlapján a következő cikk-ajánlóra lettem figyelmes:

Mit nevezünk megcsalásnak?
A hűség rugalmas határai

Mi vaaan???? Rugalmas hűség? Kicsit, nagyon, talán? Ma igen, holnap nem? Annyira mégse?

Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem.

Ha valamibe bele fog bukni ez a mai világ, az az értékek elmismásolása lesz. Amikor rádöbben valaki arra, hogy neki ugyan kényelmesebb relativizálni bármely értéket, fölmenteni magát, a könnyebb utat választani; de ha vele szemben teszik ugyanezt, az már fájdalmas lehet. Vagy már nem is érzik annak? Már természetes, hogy nincsenek korlátok és nincs felelősség?

2014. október 23., csütörtök

Mostanában túl sokat kellett beszélnem erről, ezért most inkább ez a zene mondja el helyettem.
Én csak annyit teszek hozzá, hogy amikor egyik nyári keresetemből megvettük a vágyott lemezjátszót (egy szürke műanyag borítású Supraphon-t, ami magában szólt, nem volt még külön hangszórója), a hozzá megvett első két lemez egyike ez volt, Beethoven: Egmont-nyitánya. Sokkal-sokkal később, már felnőtt fejjel tudtam meg, mit jelentett. Amikor megvettük, csak egyszer hallgattuk meg, többet sose. Nem is értettem, miért kellett.

A neten sokféle előadásban van fönn. Van több is, ahol a korabeli, jól ismert fényképek kísérőzenéje,vagy éppen rangos zenekar adja elő, mint például a Bostoni Filharmonikusok. Mégis ezt, a talán amatőrnek tűnő felvételt választottam: a Savaria zenekar Vásáry Tamással. Ezzel csöndesen itthon vagyunk.


2014. október 18., szombat

Gyönyörű reggel

Annyira szép volt ma a reggel, hogy kárpótolt a szombati munkábamenetelért is. Az őszi nap meleg színei világították meg a budai oldalt, és mindent, ami szembejött :)
Olyan szelíden-szépen, hogy egyből az egyik kedves versem jutott eszembe. Két éve, induláskor, ugyan már betettem a blogba, de most előrehozom, mert még most is szeretem:

Juhász Magda

Nyárutó

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás, mint mikor
már minden menni készül, s amikor
nem vársz semmi jóra már, hirtelen
áttör a fény az őszi fákon, s hull
szívedre, nyári napsugár.

Hát nem volt érdemes fölkelni?

2014. október 12., vasárnap

Kirándulni muszáj

Vétek lenne ennek a szép nyárutónak nem kihasználni minden napját. A tegnapi sétáról majd később mutatok képeket, de a mairól nem bírom ki, hogy ne tegyek be rögtön.
A Kiscelli Múzeumban jártunk, ügyesen, fentről megközelítve egy kiserdőn át, és szépségeket láttunk. A Magyar Design Hét alkalmából egy papírinstallációt is kiállítottak a volt trinitárius templomban, az installációhoz illő világítással, ami miatt, sajnos, magát a templombelsőt nem igazán láttuk, viszont kárpótolt az egésznek a különleges hangulata. A múzeum maga pedig egy oázis a városban.






Céhládák




Nyomdagép a XIX. századból





2014. október 8., szerda


"Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!"

Október 8. Magyarok Nagyasszonya ünnepe

2014. október 7., kedd

Ilyenkor is szeretem

Ma korán mentem be dolgozni, és meglepődtem, mennyire párás, ködös, alig pirkadó a reggel. Ilyenkor a megszokott útvonal is egészen más arcát mutatja.
Szeretem a reggeli napsütésben nézni a budai oldalt, amíg a villamosra várok. Most tompák voltak a színek, köd ült a Duna fölött. A Gellérthegy sejtelmes párába burkolózott, nyugtató volt a látványa. Messze, jobbra, a Hármashatárhegynek nem látszott a teteje, ettől egész komoly hegynek mutatta magát (bocs, kedves hegyem), A dunaparti futók lépteinek zaját is elnyelte a köd párnája. És annyira beletartozott az egész képbe megpillantani végre messziről a villamos lámpáit, először csak a fényeket, aztán figyelni, ahogy fúrja magát előre a sárga behemót, hogy befutva széttörje a varázst.

2014. október 6., hétfő

Butlers-bölcsességek

Ha olykor a hétvégi bevásárlásnál lejjebb megyek, a város felé, a nagy plázánkba, el nem mulasztom megnézni az angol udvarházak aktuális berendezését és mutatós tárgyait. Ráadásul a falon megszívlelendő bölcsességek sorakoznak, például ilyenek:

Ha nem vágyunk nagyon sokra: minden ajándék. (Remarque)

A tökéletesség nem abban áll, hogy nincs mit hozzátenni, hanem, hogy nem lehet elvenni belőle. (A. de Saint-Exupery)

Az otthon ott van, ahol megteremtem magamnak. (Paul Coelho) - na, ezzel azért kicsit vitatkoznék.

És majdnem mindig megállom, hogy üres kézzel jöjjek ki a boltból :)

2014. október 4., szombat

In memoriam

Augusztus közepén írt utoljára kommentet: Még akkor is, ha csak virtuális az ismeretség, én örülök a találkozásnak. Már nem szeretném, ha ez megszűnne. Hiányoznál.

Most már Te hiányzol. 
Nyugodj békében, Stali!

2014. október 1., szerda

Szemünkre hulló fényben

A kerületi könyvtárunk megőrizte azt a jó szokást, hogy általában havonta író-olvasó találkozót rendeznek. A mostani alkalommal nemcsak író volt a vendég, hanem egy daltulajdonos: Dinnyés József. Színesen, érdekesen beszélő ember, meg nem kopott hanggal.
Én egyszer hallottam őt élőben, és az egyik dal néhány sora máig megmaradt bennem. Ratkó József verse sokmindent mondott akkor, de, mert szép, megborzongat ma is.

Furcsa dolog volt fiatalnak lenni, furcsa hallani ma ugyanazt. Látni, ahogy egyformán múltak el fölöttünk az évtizedek és tudni, hogy még mindig "egyforma szó a szánkban". És ez már így is marad.


2014. szeptember 28., vasárnap

Hétvége

Amikor sütött a Nap...

a Várban



és a Horváth-kertben


És amikor még nem bújt elő, szombaton, az új, kedves helyünkön, a Jókai-kertben. Legközelebb már egy regénybe is belekezdünk ott :)






2014. szeptember 21., vasárnap

Csak vers


Ül az őszi napon
három kis anyóka,
fonogatnak, pereg
szaporán a rokka.

Öreg ujjbegyük közt
nem is kenderszálak,
fonallá a napnak
sugarai válnak.

S lemenőben a Nap
azért ragyog vissza
finom fonalukat
nehogy elszakítsa.

(Kányádi Sándor: Vénasszonyok nyara)

Most hirtelen nem találtam a képeim között ennek a versnek a hangulatához illőt, végre egyszer rábízom a kedves olvasókra, hogy képzeljenek hozzá egyet maguknak :)

2014. szeptember 13., szombat

Reggelek

Egy szép reggel a héten, amikor még igazi ősz volt:







 És egy másik reggel a héten, amikor már igazi ősz volt (egy buszmegálló üvegkalitkájából pislogva kifelé és fölfelé, amíg a vizibuszra vártam):




Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...