Csak vers

Ül az őszi napon
három kis anyóka,
fonogatnak, pereg
szaporán a rokka.

Öreg ujjbegyük közt
nem is kenderszálak,
fonallá a napnak
sugarai válnak.

S lemenőben a Nap
azért ragyog vissza
finom fonalukat
nehogy elszakítsa.

(Kányádi Sándor: Vénasszonyok nyara)

Most hirtelen nem találtam a képeim között ennek a versnek a hangulatához illőt, végre egyszer rábízom a kedves olvasókra, hogy képzeljenek hozzá egyet maguknak :)