2015. október 22., csütörtök

Milyen furcsa!

Szokás szerint korán induló munkanap, fejfájósan, nyűgösen, nagyon fáradtan. Már csak becsületből igyekszem bekúszni.
A Duna-parton az ég azért megérint mélykék színével, de, szerencsére, már jön is a villamos, csak éppen magamban elraktározni van időm a képet. Aztán megérkezem a térre, csak állok, nézek, és már nem is érzem az ólmos fáradtságot, mert puhán körülölel a hajnali köd, sejtelmes és csöndes minden. Békesség van és ámulat, imádság és hála, tágas tér és a magam kicsinysége benne.
Milyen furcsa, ha engedjük, hogy átjárjon a szépség, egészen erőre lehet kapni tőle!






Most láttam, hogy az egyik kolleganőm pedig a késői hazaút képeiből tett föl. Jó, hogy ezt az érzékenységet nem öli ki belőlünk semmi.

2015. október 11., vasárnap

És volt egy blog

Nem kellett hirtelen vagy éppen tudatos elhatározásokat tennem, terminusokat kitűzni, feltételeket szabni magamnak. Egyszerűen csak engedni kellett, hogy az élet elrendezze, és odafigyelnem a valódi belső igényemre. Az pedig most az, hogy csöndben maradjak.
Nem mondom azt, hogy vége, befejeztem, mert a képeimmel valószínűleg időnként vissza fogok térni. Talán majd olyan is lesz, hogy írok valamit.

És ne tessék aggódni, nem történt semmi nagy változás, nincsen bajom, csak szeretném letenni ezt a kötöttséget. Hogy csak egy időre vagy végleg, azt még nem tudom, és ugyanúgy nem akarom ezt most elhatározni, ahogy az elején írtam. Nem tűnök el a blogvilágból, olvasom a többieket, és mindenkinek a megkeresését magánban, kommentben szívesen fogadom bármikor, sőt, ide is benézek olykor.

Itt, lentebb, pedig a múlt hét végi tihanyi három napunk képeiből láttok egy válogatást (aki már látta az FB-on, most repetázhat :) ez volt a nyárpótló gyönyörűség és kikapcsolódás. És meg lehet nyugodni, igenis van még tihanyi visszhang! Csak jókor kell lenni hozzá jó helyen. Például este kilenckor egy szélcsendes estében a Visszhang-dombon. Ilyenkor pedig még sejtelmesebb, izgalmasabb az egész, ahogy tisztán hallani a választ az éjszakában.




Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...