Szemünkre hulló fényben

A kerületi könyvtárunk megőrizte azt a jó szokást, hogy általában havonta író-olvasó találkozót rendeznek. A mostani alkalommal nemcsak író volt a vendég, hanem egy daltulajdonos: Dinnyés József. Színesen, érdekesen beszélő ember, meg nem kopott hanggal.
Én egyszer hallottam őt élőben, és az egyik dal néhány sora máig megmaradt bennem. Ratkó József verse sokmindent mondott akkor, de, mert szép, megborzongat ma is.

Furcsa dolog volt fiatalnak lenni, furcsa hallani ma ugyanazt. Látni, ahogy egyformán múltak el fölöttünk az évtizedek és tudni, hogy még mindig "egyforma szó a szánkban". És ez már így is marad.