Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe van.
Péter apostol talán a legközelebb áll hozzám az apostolok közül. Emberi gondolkodásával, indulataival, érzéseivel követhető, megérthető példa. Most hirtelen a vízenjárás jut eszembe: Én is, én is! - aztán fogyni kezd a bizalom - ments meg, Uram! Annyira mi vagyunk.
A Szentföld bármelyik képét betehetném, hiszen mindenhol ott volt Jézussal, minden hely, minden esemény köthető hozzá is. Éppen ezért most inkább csak néhány érdekesség.
Péter - még halászemberként - Kafarnaumban élt, a Genezáreti-tó partján. Kafarnaum jelentős város volt akkoriban, határváros és római légió is állomásozott benne. A város a XI. században néptelenedett el, azóta romváros. Péter házát biztonsággal megőrizték, mert már az első századokban templom épült rá. Ezt később lerombolták, majd újra felépítették, és ez így váltakozott aszerint, hogy éppen ki uralta a vidéket. Korunkban egy hajót formázó, modern templomot építettek fölé, amit mi inkább ufó alakúnak véltünk. A ház falmaradványait üvegtetővel védik, különben a buzgó zarándokok még a kevés maradék romot is hazahordanák kövenként.
Az "ufo" templom Péter apostol háza fölött
A ház romjai. A külső gyűrű a korakeresztény templom alapfala.
Ez pedig a Szent Péter hala, amit ma is lehet kapni a tóparti vendéglőben (és finom, igazán :)
Péter primátusának helye a tó partján, szintén modern felfogásban.
Szeretsz engem?
Legeltesd juhaimat!
Szent Pál apostol nyomaival nem találkoztunk a Szentföldön, őt Máltáról és Rómából idézem meg. Levelei ma is élők, tanítók, és nemcsak a nagyon ismert Szeretethimnuszra kell gondolni, hanem szinte minden sora eligazít most is.
Az egyik missziós útja alkalmával Málta szigeténél hajótörést szenvedtek. Mivel már a tél is közeledett, hónapokat töltöttek ott. Máltán ma is megbecsülik az emlékét. látogatható a barlang is, amelyben az első időkben meghúzták magukat, természetesen, a Szent Pál-öbölben.
Még az olajmécses is hajót formáz.
Róma négy nagy bazilikájának egyike a falakon kívüli Szent Pál-bazilika, nekem a kedvencem, kerengőjével, impozáns méretei ellenére is egyszerűségével és, hogy déli verőn csöndet és hűvöset találtam benne. (A kép még 2004-ben az első, 2.1-es digitális gépemmel készült, akkoriban még nagyon photoshoppoltam, kellett is hozzá, ettől lett olyan kékes.)
Végezetül egy kis kitekintés a művészetekre, mielőtt reklamálnátok: zenéből csak Liszt: Tu es Petrus című művét tudom (de nem ismerem), az irodalmat viszont annál inkább! Sienkiewicz: Quo vadis? című regénye letehetetlen olvasmányom volt gimnazista koromban, nagyon-nagyon tetszett, benne éltem, amíg olvastam. A belőle készült filmet nem láttam, nem is akarom megnézni. Képzőművészethez pedig megint Caravaggiot hozok: Szent Pál megtérése. Rómában, a Santa Maria del Popolo-templomban őrzik, sajnos, kicsi a templom, ezért kevés a belső tér is a rálátáshoz, de így is nagyhatású, szinte modern formavilágú kép. Nem tudtam megbarátkozni vele, ide is csak a linkjét teszem be.
Péter-Pál napja a néphagyományban is jeles nap, az aratás kezdete. A mi templomkerti búzánkat, szomorúságunkra, már korábban learatták. Fűnyíróval :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése