Köszönet a tanévért, sok öröméért, megküzdött nehézségeiért, a közös munkáért, a békességért.
Köszönöm a gyerekeimet, akik ma azzal búcsúztak, hogy jövünk vissza! Nyár végére már mind a fejemre fognak nőni :)
A Te Deum-mal valahogy nemcsak a tanév zárul le, hanem minden más kötelezettség is.
Egy biztonságban eltöltött év kötelezettségei. Mától nyár van. Kevesebb lesz a hátizsák az autóbuszon, és kevesebb a feladat a mindennapokban. Még benne vagyok a ritmusban, egy ideig még hiányozni fog. Aztán egyszercsak bennem is nyár lesz :)
A kép kötődik a témához, ha nem is teljesen. Érettségi találkozónk volt nemrég, a sokadik, talán a legjobban sikerült az eddigiek közül. Egymásra figyelő, egymásnak örülő felnőtt emberek voltunk. .
Rájöttem, miért is jó egy ilyen találkozó, mert kiderül, hogy van egy pont a világban, ahol megvan a helyem: a mi osztályunk, az én padom. És nem számít, hogy hány generáció ült már azóta ezekben a padokban, az az én helyem. Igen, a kép mostani, az osztályterem ugyanaz, a padok ugyanolyanok. Vagy tényleg ugyanazok is? Nem tudtuk biztosan, de így akartuk hinni, és annak is láttuk.
Hálaadás
Az ott töltött négy évért és az azóta eltelt negyvenért.
Te Deum laudamus...
Egyszer saját osztályunkban volt osztálytalálkozónk a piaristáknál. Akkor még slanknak számítottam mai magamhoz képest, de majdnem beleragadtam a régi öntöttvasvázas padomba.
VálaszTörlésNálunk is volt olyan osztálytárs, akinek a beülésnél csak a kikecmergés volt nehezebb. Nem is hagyta szó nélkül :)
TörlésMick, ma már nyugodtan elférnél, mert a régi padok sehol sincsenek, helyettük minden teremben hosszú asztalok vannak és (az én derekamnak irtó kényelmetlen) székek. :)
TörlésNekünk is még padok voltak az osztályban annak idején, de azóta már kicserélték őket asztalokra és székekre.
VálaszTörlésMi is csodálkoztunk, hogy itt még megvannak. Ráadásul a XII-esek terme volt idén.
Törlés