2017. december 3., vasárnap

Advent 1. vasárnapja



Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni...

Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.
 (Babits: Halavány téli rajz)











 
És akkor még a mai napom külsejéről: délelőtt igazi téliesen elkezdett szállingózni a hó, nagyon hangulatos volt, ezért is ez a vers jutott eszembe. Kiballagtam a ma megnyílt helyi vásárba, ahol éppen a Katáng együttes zenélt, mamák és gyerekek táncoltak, hogy ne fázzanak annyira, az emberek bóklásztak az árusító házikók között, és tettük mindezt a forralt bor és a kemencében sülő kenyérlángos melegítő illatában. A vásár területe kék betontömbökkel van körülkerítve, és rendőrök járőröztek, de ennek most így kell lennie. Nézegettem a földíszített, nagy karácsonyfát, és arra gondoltam, hogyha egyszer süt majd a Nap - és éppen rá is érek - hogyan fogom fényképezni a csillogó díszeket. Aztán megnéztem még a már harmadik éve kiállított Szeretet fáját, de üresek rajta még a zsebek. Csak a 25-éhez tett be valaki már ajándékot. Szóval, ilyen advent első vasárnapja itt, a hegyen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lomtalanítás

Végre sikerült kihurcolni, és amikor visszajöttem a lakásba, az első gondolatom és mozdulatom az volt, hogy levetem magamat  a nagyfotelba, ...