2017. december 12., kedd

Advent 2. hete

Ma reggel. induláskor, még bőven sötétben. épp arra gondoltam, hogy nem szeretem a sötétet és a telet, csak engem senki nem kérdez meg, hogy mit is szeretnék. Aztán elindult a busz befele a városba, és kezdett láthatóvá válni a csoda! Valami gyönyörűséges pirkadat volt, mert napkeltének még nem igazán lehetett nevezni. Muszáj volt fényképeznem, sajnos, csak a buszból tudtam, menet közben. Már gondoltam arra, hogy javasolom, a rendes járat is megállhatna pár perces fotószünetre néha, ahogy a turistabuszok is teszik. De az emberek biztosan morognának, mert most se nagyon néztek föl a telefonjukból, és nem kezdett el csillogni a szemük.

Nem úgy az egyik kedves, fiatal kollegám, aki ugyancsak az egyik hídon jön át, de ő villamossal, és lelkesen esett be: Láttad? Csináltam pár fotót!
Mégis van remény :)

A Facebookon pedig már kora reggel tett föl valaki képeket, a Szikla-templomból kilépve rorate után. Könnyű volt neki, a Gellérthegy nem mozog, és amúgyis helyzeti előnyben volt :)

Akkor néhány kép az enyéimből, a minősége olyan, amilyen ilyen feltételek mellett lehet, de a váratlan szépséget talán valamennyire éreztetik.





Még csak két gyertya apró fényével, de már nő a világosság...

2 megjegyzés:

  1. Nálunk is úgy lángolt akkor az ég csíkja a hegy mögül, mint ahogy a villamosból látszott Pesten.

    VálaszTörlés
  2. Akkor Te tudod, milyen csoda volt! :)
    Tetszik ez a "lángolt az ég csíkja" kifejezés, tényleg olyasmi volt.

    VálaszTörlés

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...