És most kezdem megtalálni magamban a művészt? :)
Na, jó, elég mélyen van még most is. Ahogy itt punnyadok a nyárban, egy kis biztatásra, és a firkálásból, mint alapötletből kiindulva, kezembe vettem a kölcsön-ecsetfilcet. és egy lendületből, kedvből született két rajz is. És felismerhetők! Ugye?
Érdekes tapasztalat, hogy amikor a tópartot megpróbáltam szépen, szabályosan, megtervezve újrarajzolni, élettelen és iskolás lett. Úgy látszik, bízni kell magamban, és merni ráhagyatkozni az első ráérzésre.
Ja, ezek az első igazi rajzaim, ha azt nem mondtam volna még! :)
Hétfőn veszek egy vázlatfüzetet. És megkaptam öribe az ecsetfilceket is :)
2017. augusztus 19., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...

-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ...
-
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése