- hogy a megfázásban a nátha fázist fölváltotta a köhögős, az se egy élmény,
- hogy fényes nappal, szombat reggel, a kerület főútján, az áruház előtt, rendesen megkapott egy kutya. Rossz érzés volt, mert sose hallottam még támadó kutya hörgését és, mert tehetetlen voltam. Tudtam, hogy kézzel nem szabad odanyúlni, mert akkor azt is elkapja és kesztyű se volt rajtam, meg futni se érdemes, a lábamon egy kutyával, a póráz (madzag?) végén meg egy hajléktalan-féle gazdával és még egy kutyával. Aztán csak leszedte rólam, és amikor látta, hogy elszakadt a nadrágom, tűnt is el azon nyomban. Hála a vastag, polár harisnyának, meg a téli nadrágnak sebet nem okozott, így az oltásokat megúsztam, az infarktust is, nagy szerencsével. És, ha azt hiszitek, hogy valaki is odajött utána megkérdezni, segíthet-e, hát nem (pedig volt ricsaj szépen). A buszmegállóba félrehúzódva húztam föl a nadrágot, megnézni, meddig ért a foga, indulhatok-e dolgozni vagy inkább az ügyelet. Ennyit az én szeretett hegyemről.
- hogy napokon belül vagy megszűnik a munkahelyem, vagy nem. Ja, életpályamodell - kalandvágyóknak. Alig három évvel nyugdíj előtt...
Különben?
Megint lehet kapni - azaz nálunk is - mikrózható kész téli tejberizst. Nem jó, de praktikus. Már teljesen profin főzöm a sütőtök krémlevest. És van egy jó film, amit ajánlok: A kezdő, Robert de Niroval a főszerepben. Amerikai, mert ez a történet csak ott eshet meg, vagy inkább csak egy filmben :)
Majd, ha láttam már, beszámolók róla, mert egyelőre csak az előzetes csigázott föl. És szerdától nagyböjt.
Hogy kimulattam magamat!
Jaj, jaj! :-(
VálaszTörlés