2013. november 5., kedd

Föl és le

Selmecbányáról írja Mikszáth: Ebben a városban vagy fölfele mászik az ember, vagy lefele ereszkedik, tertium non datur. Azaz harmadik lehetőség nem adatik.

Ez az idézet jutott eszembe vasárnap délután, kiérve az utcánk sarkára, hogy teljesítsem a hétvégi napi, sétálós penzumomat. Lefelé indulni csábítóbb, mert a visszafele utat már busszal is ki lehet váltani, bár az önbecsapás. A fölfelében meg az a biztató, hogy onnan hazáig már csak lefelé kell jönni. Hősiesen ezt az irányt választottam, és elsétáltam gróf Esterházy János nemrégen avatott szobráig. Nagy meglepetés ért. Bennem úgy élt, hogy egy gróf, aki egyedül mert ellene szavazni (minek is? hol?) és egyébként is kiállt minden jó ügyért, az egy erős, büszke tekintetű, határozott férfi. Ehhez képest ott áll egy mezítlábas, köpenybe burkolózó, csonttá-bőrré soványodott, szenvedő ember.
Jobban kéne ismerni az életét, bár a szobor háttérfalán jelölve vannak a börtön-stációk, amelyek a haláláig vezettek.
Egyáltalán, jobban kéne ismerni a történelmet.
Talán többet kellene olvasni, megint papíros könyveket fogni a kezembe.
Talán másképp kéne élni.

1 megjegyzés:

  1. A grófot azért börtönözték be, mert a szlovák-magyar kiegyezés híve volt, de nem a szovjetek szájíze szerint. Esterházy J. igazát mindenki tudta, „de miért ő mondja, ne ő mondja”. A börtönéből nem engedték ki. Az állandó hideg, az örökös fagyoskodás, az orvosi ellátás hiánya miatt elhatalmasodott TBC-je végzett vele hosszas nélkülözések és betegeskedés után.

    VálaszTörlés

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...