Szünet

Kedveseim!

Mint látható, hazajöttem, telve friss élményekkel.
Szégyenkezve jelentem be, hogy karácsonyig hűtlen leszek ehhez a bloghoz, mert az élményeket és a képeket most a Facebookon és egy külön erre a célra létrehozott blogban osztom meg.
Az ötödik evangélium című blog itt található.

Azért választottam ezt a formát, mert így sokkal több embert tudok elérni, köztük olyanokat is, akik egyébként nem találkoznának ezzel a témával, de így szívesen olvassák-nézik. Akit ennek a blognak az olvasói közül tudtam, gyorsan becserkésztem FB-ismerősnek, hogy ne maradjon le róla. Akit nem sikerült, és szeretné látni a képeket, kérem, jelezze, és fölveszem a csoportba. Azt nem tudom most ígérni, hogy a képek a közeljövőben máshol is elérhetők lesznek. Holnaptól munka két hét kihagyás után, évvégi téboly, örülök, ha élek.

Azért néha idenézek még.

Micknek teljesen igaza van :)

És ma  éjjel szerencsésen le is szállt. Igen, igen, majd mindent, csak egy kis türelmet kérek, hogy magamhoz térjek.
Egy szentföldi zarándoknak nem könnyű lélekben is hazaérkezni.

Oroszka

A cím ne tévessze meg az orosz nyelv iránt elkötelezett olvasókat, nem erről fog szólni a bejegyzés. Oroszka egy - ma is még szinte színmagyar - község a Garam mentén, zarándokutunk következő állomása. Igazi, szívélyes vendéglátással, aranykarikás húslevessel, ízes, szép szóval.

A II. világháború idején a front három hónapig állt a falu határában, súlyos harcok folytak. A sok roncsot, fegyvert összegyűjtötték utána, és nemcsak kreatívan használták fel a mindennapi életükhöz, hanem egy magán hadimúzeumot is alapítottak. Érdekes, furcsa, elgondolkodtató.

A falon egy repülőgép roncsa és bent az épületben is sok-sok minden

Verset is hallhattunk az ott harcolt Szent László-hadosztályról

"békévé oldja az emlékezés"

A helybeliek szívügyüknek tekintik a múzeumot, már I. világháborús emlékekkel is bővült.

Akkor hát zarándoklat!

Az elmúlt ünnep és az élet zajlása nem hagyott helyett az idei őszi zarándoklatunkról való beszámolónak. Most a határon túlra, a Felföldre merészkedtünk. Az első állomás Bény volt, mely község alig húszpercnyire a határtól, a Garam partján fekszik. Mindkét nevezetes látnivalója a XI-XII. században épült: a rotunda és a premontrei apátsági templom. A hagyomány szerint itt, a Garam partján, gyűjtötte egybe a seregét Szent István, amikor Koppány ellen indult hadba; és itt ütötték őt lovaggá a német lovagok.

Minden együtt

A fából készült festett szobrok csak úgy sorakoznak az egyik oldalkápolnában

A Felvidék visszacsatolásakor kapott emlékzászló

István lovaggá ütésének állít emléket

A többi kép, nem sok, az FB-oldalamon látható vagy igény szerint majd itt egy következő bejegyzésben. De, sajnos, a képek nem tudják igazán visszaadni az egész hely megragadó történelmi hangulatát.

Hazavárnak

Talán úgy vagyunk ezzel az egésszel, mint régen, amikor valahova elmentünk otthonról, és a szüleink aggódva, talán még imádkozva is, várták, hogy épségben hazaérjünk. Ilyen, értünk közbenjáró hazavárók a szentek is. Ők már otthon vannak, mi még úton vagyunk. A szentek pedig - és nemcsak azok, akik a kalendáriumban szerepelnek - kérik értünk az Istent, hogy mi is épségben hazaérjünk.
(A gondolat nem saját, a mai prédikációból loptam, abban kicsit szebben volt kifejtve :)

A múltkori egyik szép hétvégén a Farkasréti temetőben sétáltunk, képek, most kivételesen egészen sok.

Mint két összefonódó kéz - Mészáros Ági sírja

A síremlék Pátzay Pál szobra

 

                                                      Napbanéző - Borsos Miklós szobra

Pilinszky János sírja, a keresztet gesztenyéből rakta ki valaki

Valódi

 Fogadd magadhoz híveid,

kiket nem köt már föld pora,

nekik házadban adj helyet,

hogy zengjék áldó éneked.