Persze, hogy nem ma készült, még a múltkori szép napokban. Csak nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó.
Ma elvették tőlem a reggeleket. A Duna-partot a reggeli fények játékával, a hegyeimet szemben, az Országház kőcsipkéin bujkáló napsugarakat, a trappolást a még üres téren át. De elvették az esti csillogást is, és főképp elvették az otthonommá lett házat, amelybe pont idén negyedszázada, hogy először tettem be a lábamat.
Kaptam helyette egy csili-vili üvegházat, ahol minden lépésünket számkódok és kártya figyeli, és valahogy olyan furcsán mutatunk az egészben. Mit tehet ilyenkor az ember gyereke, összekapaszkodik a többiekkel, megpróbálja megőrizni a humorérzékét, és elhatározzák, hogy ezt is kibírják. Mert muszáj.
Járom az utam, a macskaköves utam..., pedig én nem is ott születtem.
Bumlizhatok is miatta majd' egy órával többet naponta.
Vigasztaljalak? Például: csilivili üvegházak előnye, hogy nagyon szépen látszik a napfel- meg a -le is. Kívülről meg belülről úgyszintén.
VálaszTörlésAztán. Plusz egy óra bumlizás rémesen hangzik így elsőre, de gondolj úgy rá, hogy útközben látod a fákat rügyezni, virágba borulni, majd lombhullatni. És a zúzmara meg az ónos eső az ágakon, az egyszerűen gyönyörű! (feltéve, ha nem esel el!! de túraboltokban nagyon jó cipőre húzható jégvasakat lehet kapni, nomeg teleszkópos túrabotot is. Csúszós időben én is azzal tolom le magam reggelente a dombunkról.) És az a sok ember! Vicces őket megfigyelni (és nem csak engem..)
Járhatnék metróval munkába, ezzel spórolnék magamnak kb. fél órát naponta. De a lepukkant külvárosi villamossal járva nagyon sok szép pillanatot gyűjtögettem már. Néha pedig gyalog megyek, ősszel például nagyon szeretem a fanyar avarszagot. Jó, mondjuk esőben nem annyira akarok kutyagolni. (Azon a vonalon járok be (messzebbről), ahová Valakid nagyon sok éve kijárt dolgozni. Ez a gondolat is eszembe jut olykor.)
Szóval: bátorság! Szép lesz a vidék Arrafelé is, bármerre is legyen.
Köszönöm, rokonlelkek vagyunk :)
VálaszTörlésMa reggel én is pont így kezdtem el nézni! Metrókiváltó döcögéssel próbálgatom az utat, és máris láttam fotótémának valókat, csak nem tudok leszállni, mert annyi idő nincs a világon. Persze, ez a nyúlós, nyirkos, borús idő nem kedvez annak, hogy egyből megszeressem.
A ráfagyott ónos eső képével nagyon feldobtál :) Díszburkolat, naná! Nem, nem az ágakon, hanem az épület körül, mert annak ez dukál, hadd csússzon még jobban!
Igen, ne nyafogjak, a Valaki is innen járt és még messzebbre, azt én nem tudom, hogy jobb vagy rosszabb közlekedéssel-e. Az enyém nem annyira borzasztó még így föld fölött sem.
Egyébként a megfejtés benne van a bejegyzésben, de ha senkinek nem jött be, akkor beteszem egyenesben (teljesen pontos koordinátákkal): https://www.youtube.com/watch?v=KYPkMXgtrOw
Talán tényleg nem is lesz olyan borzasztó, mert a Csapat együtt maradt.
Volt egy ilyen sugallatom, csak nem akartam indiszkrét lenni. Egyik kishúgom pont arrafelé dolgozik. Fogalmazzunk úgy, hogy a közismert névadó/főépületben :)
VálaszTörlés(szeretem ezt a dalt. nevelőapám nótája volt, nem véletlenül)
Nagyapám életének utolsó pár évtizedében egy kis külvárosi gyárban dolgozott, a mi kerületünkben, a vasútállomástól nem messze. Macskaköves utakon ballagott délután a vonatához. Pár száz méteren még a mai napig megvan az öreg burkolat, filmesek olykor kibérelik az utcát. Fiam leendő lakása itt van, (véletlenül?!) egy saroknyira hajdanvolt gyárépülettől, néha együtt nézzük a felfordulást az ablakból. Szeretem a macskaköves utakat (meg azt is, hogy valamikor posztot írtál a somoskői bányáról.)
VálaszTörlésJó, nem szorosan tartozik ide, csak ez is eszembe jutott a nótáról.
Pont mostanában akadtam rá a somoskői posztra :)
VálaszTörlés(Csak úgy, játszásiból, összeszedegettem a kötetbe gondolt írásaimat. Ha majd egyszer nagyon ráérek...)
Én is szeretem a macskakövet. De például Szentendrén azért túl sok van belőlük.