Martonvásár

Méghozzá kétszer is a közelmúltban. Egyszer felderítő úton voltam, aztán kirándulást szerveztem oda. Szerencsére, akkor volt jobb időnk. Szép hely, tetszett. Még könyvfaló koromban olvastam Székely Júlia: A halhatatlan kedves című regényét és ugyanazidőtájt a csíkos könyvekben Brunszvik Teréz életét, úgyhogy végül is ismerős családnál jártam. Fiatal koromban pedig egyszer egy nyári Beethoven-hangversenyen voltam ott. Aztán vagy negyven évig semmi... No, most duplán is pótoltam :)

Bocsi

Most kéne mindenféle okosakat mondanom, hogy miért meg hogyan és mostantól aztán...
De nem jut eszembe semmi jó, nem igazat pedig miért írjak, és valójában nem is történt semmi eget rengető dolog, ami magyarázná a hallgatásomat. Egyszerűen így esett jól.

Nekirugaszkodom újra, aztán majd meglátjuk. Meglátjuk, hogy megvan-e még a mesélős kedvem, vagy inkább képes-magyarázós lesz, vagy ki tudja, mivé alakul.

Mindenesetre szeretettel és ennek a cseresznyefának a hazaváró ölelésével üdvözlöm a hűséges olvasókat :)
(mert most láttam a statisztikában, hogy időről-időre mennyien jártak reménykedve erre, igazán jólesik, köszönöm)

A többit hamarosan.