Vasárnap este ottragadtam a tévé előtt a Marton Éva-gálát nézni. Az egyik műsorvezető idétlenkedéseit leszámítva szép volt, méltó, nézhető. Már az előzeteseken megdöbbentem: hetven éves?!
Éppen így, vagy még jobban elképedtem, amikor, szintén a hétvégén, egy riportban Kóbor Jánosról tudtam meg ugyanezt. Hetven éves?
Ezen a hétvégén csak úgy sorjáztak ezek az évfordulók: Hűvösvölgyi Ildikó 60.
Mind-mind a fiatalságomat, a kezdődő felnőttségemet jelentik. Most egyszerre megelőztek. Szinte fölfoghatatlan. Dehát akkor én is?
A gálakoncert végén Marton Éva is énekelt egy áriát, Tosca imáját., nem megkopott fényű hangon.
Jó lenne szépen megöregedni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
Játsszunk egy kicsit! Hol vagy inkább honnan készült ez a felvétel az elmúlt napokban? Arra kérem a játékoskedvű kedves olvasókat, hogy ... -
Úgy gondolom, jó helyesírónak születni kell. Persze, meg lehet tanulni a szabályokat, de mégis inkább adottság, érzék kérdése. Azt hiszem, s...
-
Eredetileg egy strandolós képet akartam betenni némi reminiszcenciával (nem, nem a medvét hívják így, bár nem is lenne rossz név :) csak köz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése