Vasárnap este ottragadtam a tévé előtt a Marton Éva-gálát nézni. Az egyik műsorvezető idétlenkedéseit leszámítva szép volt, méltó, nézhető. Már az előzeteseken megdöbbentem: hetven éves?!
Éppen így, vagy még jobban elképedtem, amikor, szintén a hétvégén, egy riportban Kóbor Jánosról tudtam meg ugyanezt. Hetven éves?
Ezen a hétvégén csak úgy sorjáztak ezek az évfordulók: Hűvösvölgyi Ildikó 60.
Mind-mind a fiatalságomat, a kezdődő felnőttségemet jelentik. Most egyszerre megelőztek. Szinte fölfoghatatlan. Dehát akkor én is?
A gálakoncert végén Marton Éva is énekelt egy áriát, Tosca imáját., nem megkopott fényű hangon.
Jó lenne szépen megöregedni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
de azért el lehet képzelni :) Nyali 1. Végy egy adag gesztenyepürét, felengedtetve dobd bele a méretes narancssárga keverőtálba, boríts ...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése