És ilyen közel hozza a szobrot, meg a kútról a kőoroszlánt is!
ez volt a szívem vágya :)
Meg végre tud arcokat, mosolyokat, embereket is, ezzel játszottam a farsangon, csudára élveztem! Csak éppen nem teszem be a blogba.
Elgondolkoztam a blogon is, mint minden rendes, válságban levő blogger. Hogy miért, meg minek és kiknek... és mit és mikor... meg különben is.
Időm az nincs. sokszor a gondolat is hiányzik, vagy mire leülnék megírni, elröpül az ihlet. Amik régen olyan érdekesek és vonzók voltak (és olyan jól le lehetett írni), hogy mi történt az utcán jártomban-keltemben, mi újság a világban az én szememmel, valahogy jelentőségüket vesztették, és belső igényem sincs rá, hogy ezeket elmeséljem.
Amiről mostanában szívesen írnék, az ezer apró jel, hogy szeret az Isten. Nem, nemcsak engem, - mindünket. De ez sokszor túl személyes lenne, az meg nem kívánkozik a netre. Azért ennek a formája, módja motoszkál bennem.
Addig is leginkább marad a blog annak, amit egy idő óta felvett: fotóblog.
Majd igyekszem többet mászkálni hozzá :)
(Bölcsészeknek: a cím "n"nélkül nem nyelvtani hiba, csak oda kell gondolni hozzá, hogy esve. Hogy oda is írhattam volna? Úgy olyan közhelyes.)
Érzem én is, amiről te beszélsz. (Amit meg mondani szeretnék, nem való sehová.)
VálaszTörlés