Két hete a Múzeumok Majálisán jártunk: színes, mozgalmas, látványos, jó hangulatú esemény volt, ami a rácsodálkozás kettős élményét adta. egyrészt az örömet, hogy ez a múzeum is ismerős, itt is jártam, azt is láttam; másrészt a nahát, de érdekes, ide is el kell menni! érzését. A színpadon egymást váltották az együttesek, a sátrakban is sokféle programot kínáltak; igaz, hogy elsősorban a gyerekeknek, de azért a felnőttek is találtak maguknak valót. Amikor már lejártuk a lábunkat, például az Irodalmi Múzeum sátrában rogyhattunk le, hogy versidézetes meg számok a költők életében témájú rejtvénylapokat töltsünk ki, majd bezsebeljük a (majdnem) hibátlan megfejtésekért járó apróságokat, könyvjelzőt, képeslapot, de mindenképpen jutalmat, mert az a felnőtt szívét is megdobogtatja.
Az idei rendezvény a (múlt) századforduló hangulatára épült, korhű
ruhába öltözött, megszólítható hölgyek, urak, vitézek tűntek föl
folyvást a sokadalomban, és ha kellett, akár ékes angolsággal is
elmagyarázták a betévedő turistának,
hogy hova is csöppent és kik ők.Ha
nem lenne elcsépelt műsorcím, akkor azt mondanám, hogy az egésznek volt
egy szeretlekMagyarország-hangulata: Jó volt látni sok település
lelkesedését, 
Az erdei manó a vízisíp fújására tanította a gyerekeket.
Savariai kőfaragók Néző is, szereplő is
Tűzoltók régről
Harcba mennének, ha látnák, merre az ellenség :)
Bodrogközi tárogatós és matyó menyecskék egymásra találása,
énekelt velük mindenki, aki ott állt
Persze, mint egy vásárban, lehetett mindenfélét kapni is, házi
lekvárral, kerámia virágokkal tértünk haza; én hős voltam, és csak
burgonyachipset hoztam, nesze, neked kultúra! :)
Miért, hiszen jár valami élvezet a szellemieken túl is! :)
VálaszTörlésUgye? :)
TörlésJátszani nagyon fontos.
VálaszTörlés