2014. június 2., hétfő

Kívül az időn

Ráckevén jártunk szombaton. Ahogy az ember belép a Szerb Porta (templom, harangtorony, paplak) kőfallal körülvett udvarára, egyszerre mintha kiszakadna a jelenből. Az időtlenség érzete fogja el. A templom 1478-ban épült és az ország egyetlen gótikus ortodox temploma. Az udvar csöndje, az épületek tiszta egyszerűsége, a templom félhomályában lassanként kibontakozó ikonok régi szentjei... mind-mind a békesség, az állandóság jelei. Marasztalón fogad magába ez a világ.
Kicsiny nyáj a ráckevei szerb gyülekezet, összesen nyolcan tartják a hitet, egy szerzetes szolgálja velük az Istent. Itt ez is így van rendjén.
















3 megjegyzés:

  1. Goszpogyi pomiluj... annyira gyönyörű, amikor "haminchat" szólamban éneklik. Mindig megkönnyezem.

    VálaszTörlés
  2. Az biztos, hogy egyik karizmájuk az ortodox kórus semmi mással össze nem tévesztehető hangzása. Hány orosz zeneszerző táplálkozott már ebből a forrásból.

    VálaszTörlés
  3. Igen, szinte hiányzott ebből a templomból is az énekük.

    VálaszTörlés

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...