2014. június 28., szombat

Ki kérte még segítségedet hasztalanul?

Legkedvesebb Mária-imádságom soraival az egyik legkedvesebb Mária-kegyhelyemen. A múltkori zarándoklatunk igazi úti célja Máriabesnyő volt, az útba nem eső Ráckevét csak azért vettük bele, mert látni és megmutatni akartuk.

A mondás ugyan a hónapok első szombatjaira érvényes, hogy ezeken a napokon - mert az elsőszombat a Szűzanya napja - legalább egy pillanatra mindig kisüt a nap (ha eszembe jut, megfigyelem, igaz! :) , mert ez a Szűzanya mosolya, de úgy látszik, helyhez is kötött. Az addig borongós, esőbe hajló napon (vissza lehet nézni a képekről) Máriabesnyő szikrázó napsütéssel fogadott, és ki is tartott ebben egészen estig, amíg ott voltunk.

Sokszor és sokakkal jártam már ott, kedves emlékek fűznek oda. Mindig megérint csöndje, bensőséges áhítata, annyi sok kérést és hálaadást őrző falai. Jó újra és újra visszatérni.

Mintha festve lenne







A főoltár


A kegyszobor

A kegyhelyet a kapucinusok gondozták
Szent Pió atya képe (bár ő nem itt élt)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...