Nem kellett hirtelen vagy éppen tudatos elhatározásokat tennem, terminusokat kitűzni, feltételeket szabni magamnak. Egyszerűen csak engedni kellett, hogy az élet elrendezze, és odafigyelnem a valódi belső igényemre. Az pedig most az, hogy csöndben maradjak.
Nem mondom azt, hogy vége, befejeztem, mert a képeimmel valószínűleg időnként vissza fogok térni. Talán majd olyan is lesz, hogy írok valamit.
És ne tessék aggódni, nem történt semmi nagy változás, nincsen bajom, csak szeretném letenni ezt a kötöttséget. Hogy csak egy időre vagy végleg, azt még nem tudom, és ugyanúgy nem akarom ezt most elhatározni, ahogy az elején írtam. Nem tűnök el a blogvilágból, olvasom a többieket, és mindenkinek a megkeresését magánban, kommentben szívesen fogadom bármikor, sőt, ide is benézek olykor.
Itt, lentebb, pedig a múlt hét végi tihanyi három napunk képeiből láttok egy válogatást (aki már látta az FB-on, most repetázhat :) ez volt a nyárpótló gyönyörűség és kikapcsolódás. És meg lehet nyugodni, igenis van még tihanyi visszhang! Csak jókor kell lenni hozzá jó helyen. Például este kilenckor egy szélcsendes estében a Visszhang-dombon. Ilyenkor pedig még sejtelmesebb, izgalmasabb az egész, ahogy tisztán hallani a választ az éjszakában.
