Szerelmes földrajz

Van a Duna Tv-nek ezzel a címmel egy nagyon jó sorozata, amelyben ismert emberekkel járják be életük színhelyeit, kedves tájait. Szinte minden epizód elmaradhatatlan része  - legtöbbször valamelyik vidéki kisvárosban - hogy egy gimnázium kongó léptű folyosóján kísérik a riportalanyt, hogy megkeressék a régi tablót, ő pedig elmondhassa, milyen jó is volt itt tanulni, innen elindulni!

Nekem is van egy ilyen iskolavárosom, ahova szívesen elkalauzolnám a nézőket, nemcsak az iskola, azóta megújult épületébe, hanem magába a városba is. Akár az egész műsort is ki tudnám tölteni vele :)

A képekből ugyan rá lehet ismerni, de azért meg is mondom: Szentendre.
Úgy alakult, hogy most húsvét táján ott jártam, és, persze, nem tudtam megállni, hogy elő ne kapjam a telefonomat. Egyszerűen muszáj volt :) 

(Ez a bejegyzés meg talán ráhangolódás arra, hogy ne csak képeket mutogassak, hanem néha már írjak is.)

Szürreál

Még egy kis tavasz

amikor a gugli játszik a saját kedvére az én képemmel.
Lehet találgatni, hol készült a felvétel pár napja egy este :)

Megértem a japánokat

akik olyan nagy ünneppé teszik a cseresznyevirágzást.

Van a főváros környékén egy olyan falu, ahol a szépet szerető és jóérzésű elődök - még a háború előtt - a főút és az utcák szélét csupa-csupa cseresznyefával ültették be. A falu lakói azóta is gondosan óvják a fáikat. Most, hogy napok óta ilyen meleg van, hirtelen virágba borultak a fák azaz virágba borult az egész falu :)
Gyönyörű!

Tegnap este egy vonattal kiszaladtam, hogy ámuljak, és hagyjam magamról lehullani a nap minden nyűgét, ziláltságát és csak rácsodálkozzak a szépségre. Egy kicsit haza is hoztam belőle:
(nem, ágat nem, az föl se merült, azok ott vannak a helyükön)

Tudom, hogy ez nem cseresznye, ez vasútállomás :)

Napsütésben

Ma Máriaremetén sütött ránk a Nap :)

Persze, emberek is voltak, sőt gyerekemberek! Szóval, szép nap volt.