Van a Duna Tv-nek ezzel a címmel egy nagyon jó sorozata, amelyben ismert emberekkel járják be életük színhelyeit, kedves tájait. Szinte minden epizód elmaradhatatlan része - legtöbbször valamelyik vidéki kisvárosban - hogy egy gimnázium kongó léptű folyosóján kísérik a riportalanyt, hogy megkeressék a régi tablót, ő pedig elmondhassa, milyen jó is volt itt tanulni, innen elindulni!
Nekem is van egy ilyen iskolavárosom, ahova szívesen elkalauzolnám a nézőket, nemcsak az iskola, azóta megújult épületébe, hanem magába a városba is. Akár az egész műsort is ki tudnám tölteni vele :)
A képekből ugyan rá lehet ismerni, de azért meg is mondom: Szentendre.
Úgy alakult, hogy most húsvét táján ott jártam, és, persze, nem tudtam megállni, hogy elő ne kapjam a telefonomat. Egyszerűen muszáj volt :)
(Ez a bejegyzés meg talán ráhangolódás arra, hogy ne csak képeket mutogassak, hanem néha már írjak is.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Téli taliga
Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...
-
A gugliplusz idén is elkészítette a maga összefoglalóját a blogomból, a képeimből, vagyis rólam, az én évemről. A tavalyi jobban tetszett, d...
-
de azért el lehet képzelni :) Nyali 1. Végy egy adag gesztenyepürét, felengedtetve dobd bele a méretes narancssárga keverőtálba, boríts ...
-
A német nyelvterület hagyományos ünnepe, ha szó szerint akarjuk fordítani termény-hálaadás, de a netes német-magyar szótár aratóünnepnek nev...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése