Buda alján, város szélén...

nem az öreg néném lakik ott, hanem, bizony, én, és ez a helyzet rengeteg élményt kínál. Például mostanában, amikor tobzódnak a vadvirágok, igazi mezei feelinget, mit nekünk nagyváros!

még az igazi ágyásba is beküzdi magát és ott mosolyog :)

Aztán, egyszer csak, mire ébredtünk? Hogy elkészült a Széll Kálmán tér! Nagy dolog ez azoknak, akik végigszenvedtük az átépítés minden fázisát. Most barátkozom vele...

még szökőkút is van tejszínhabbal :)

Ha pedig kicsit beljebb merészkedünk a város fele, akkor esteli órán játszadozhatunk a Parlamenttel. Amik fényes pontok rajta, az a lemenő Nap csillogása, az fogott meg (de megette a fene azt a képet, amin el kell magyarázni, hogy mit látnak :(

Biztos máshol is jó lakni, de a világ közepe csak egy helyen lehet!
Kivéve, ha egy elég nagy közepet jelölünk ki :)