Óbudán jártunk

Samunak szeretettel :)

Barangoló programunk legutóbbi alkalmán, egy szép, igazi tavaszi szombat délelőttön, az ezeréves Szent Péter és  Pál-főplébánia-templomot kerestük föl. Persze, nem a mostani barokk templom ünnepelte tavaly az ezredik születésnapját, hanem a helyén álló, egykori Szent István-i alapítású első templom, melyről a Képes Krónika is említést tesz. Szép és méltó a kései utód is, barokkságában mértéktartó, történelme, levegője van. Különleges értékének számít a Kiscelli Mária-szobor, amely a máriazelli kegyszobor másolata, és a Kiscelli-hegyen álló trinitárius templom és kolostor (ma a Kiscelli Múzeum épülete) kapta ajándékba. A rend ottani megszűnésekor a szobrot az egész Kiscelli-oltárral együtt a plébániatemplomnak ajándékozták.
Kaptunk személyes vezetést is, de meghallgathattuk Bőzsöny Ferenc meg nem kopott zengésű hangján a hangzó anyagot is, és szombat délelőtt lévén, kicsit meg is pihenhettünk a templom csöndjében.

Szent Flórián vigyázza a templomot egyik felől

Nepomuki Szent János pedig őrzi másik felől

 

A Kiscelli Mária-szobor

Utána elballagtunk Óbuda hangulatos gasztro-negyedén át a két utcányira levő Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba, aminek az időszaki kiállítása, ami miatt odamentünk, nem valami nagy szám, az állandó kiállítás viszont jópofa. Majd további, napfürdőzéssel egybekötött sétával elmentünk megnézni az egykori klarissza kolostor romjait. A kolostort Erzsébet királyné alapította, nem a Sissy, hanem Károly Róbertné ("életed a lányért, Erzsébet királyné!" - Arany János: Zách Klára). Végül aztán az őszi folytatás biztató ígéretével (mert én is mindent magamra vállalok, ha már Samunak dedikáltam, nem mondom, hogy bevállalok :) irány haza a megkésett ebédre.
Az egész program Óbuda by lomtalanítás körítéssel zajlott, maradandó élményt nyújtva.
Tessék jönni velünk legközelebb, mondtam már!

A klarissza kolostor romjai

 

Óbudai pillanat